Barangolás a társadalomtudományi kutatás világában
2018. június 25. hétfő - Vilmos
Kötetlen - 2010

2010. szeptember 01. szerda, 13:18
Körmendi Zsófia, Meixner Boglárka


Flashmob: cél a céltalanság!

Egy alternatív jelenség vizsgálata budapesti események tükrében

 

Bevezetés

Jó párszor megtörtént már a történelem folyamán, hogy a fiatalok összegyűltek, hogy együtt érvényesítsék érdekeiket. De hogy egyetlen céljuk a célnélküliség legyen, az már annál különlegesebb. Márpedig 2003-ban pontosan ez történt: fiatalok csoportjai jelentek meg különféle zsúfolt városi tereken, szokatlan tevékenységeket hajtottak végre, majd mintha ott sem lettek volna, eltűntek. Ez a jelenség hazájában, Amerikában, a flashmob elnevezést kapta, melynek legelterjedtebb magyar fordítása 'villámcsődület' - az eseményt egy magyar flashmob szervező a következőképpen jellemezte: "A flashmobokat internetes közösségek szervezik. A résztvevők az esetek többségében nem ismerik egymást személyesen. A flashmob célja, hogy a gyanútlan szemlélőket megdöbbentse[1] valami olyasmivel, ami az adott helyszínen vagy helyzetben teljesen szokatlan. A flashmobnak nem célja, hogy egyéb célja legyen a résztvevők önnön szórakozásán, és a szemlélők megdöbbentésén kívül."

 

Ez a jelenség hazájában, Amerikában, a flashmob elnevezést kapta, melynek legelterjedtebb magyar fordítása 'villámcsődület' - az eseményt egy magyar flashmob szervező a következőképpen jellemezte: "A flashmobokat internetes közösségek szervezik. A résztvevők az esetek többségében nem ismerik egymást személyesen. A flashmob célja, hogy a gyanútlan szemlélőket megdöbbentse[1] valami olyasmivel, ami az adott helyszínen vagy helyzetben teljesen szokatlan. A flashmobnak nem célja, hogy egyéb célja legyen a résztvevők önnön szórakozásán, és a szemlélők megdöbbentésén kívül."

 

Ha a jelenséget jobban meg szeretnénk érteni, akkor a mélyére kell hatolnunk, és meg kell ismernünk a flashmobok hátterét és gyökereit, a főbb elemeit, illetve a résztvevők motivációit és az esemény terjedésének a módját. Az elemzésünk nem terjed ki a flashmobok teljes körére, a budapesti villámcsődületek vizsgálatára vállalkozunk, mivel ezek jól dokumentáltak és a budapesti szervezők szerint a magyarországi flashmobok java itt zajlott, így ezeken keresztül már képet kaphatunk a jelenségről és hazai lefolyásáról. Az elemzés során lehetőség nyílik arra is, hogy lássuk, nálunk milyen szerepe lehet egy ilyen alternatív utcai eseménynek, illetve hogy milyen életpályát fut be.

 

Mindezek feltérképezése érdekében többféle módszert is alkalmaztunk. A flashmobok szervezőivel interjút készítettünk; a résztvevőket pedig a villámcsődületekről hírt adó közegben, az interneten értük el, és tettünk fel nekik kérdéseket. Alkalmaztunk résztvevő megfigyelést is: mi is ellátogattunk flashmobokra. Továbbá tanulmányoztuk az eseményekről készült videofilmeket is.

 

A flashmobok szociálpszichológiai háttere

A flashmobok megismeréséhez érdemes áttekinteni, hogy a csoportban való cselekvésnek milyen szociálpszichológiai háttere van, mennyiben más ez az alkalmi, pár percig élő csoportok, mint az állandóak esetében. Az ember alapvetően társas lény: kommunikálunk egymással, jeleket használunk, és ezeket a jeleket magától értetődő tényként kezeljük, értelmezzük őket. Azonosan értelmezzük a környezet ingereit, hasonlóan reagálunk rájuk. A flashmoboknak éppen az a céljuk, hogy ezt a megszokottságot kicsit megbolygassák, megdöbbentsék a külvilágot.

Egy csoporthoz tartozás során a csoportunktól egyfajta kielégülést - az identitás pozitív megerősítését kapjuk, cserébe el kell nyomnunk egyéni vágyainkat, alkalmazkodnunk kell a csoportnormákhoz, mely normákat viszont könnyen elfogadjuk, azonosulunk velük. A flashmobok során kialakuló "alkalmi" csoportok során ez a kohézió igen erős, hiszen az alatt a rövid idő alatt hasonló a motivációja minden résztvevőnek, közös a céljuk, mindenki ismeri a szabályokat, és mindenki elfogadja azokat. Az erős csoporttudat miatt mindenkinek pozitív élmény, hogy ennek a csoportnak a tagja lehet.

Külső szemlélőnek meglepő lehet egy hirtelen kialakuló csoport, adott esetben tömeg. Sokan tartanak tőle, hiszen a tömeg viselkedése gyakran kiszámíthatatlan. LeBon kifejti[2], hogy tömegben csökken a szubjektum szerepe, a tömeget dezindividuáló erőként jellemzi. Résztvevőjeként az egyén olyan tetteket követhet el, melyre magányosan nem lenne képes. Ez a tett nem feltétlenül negatív vagy brutális - a flashmoboknál sem az, mivel azok célja a megdöbbentés. A villámcsődületek során olyat tesznek az emberek, amit valószínűleg nem hajtanának végre egyedül, hiszen ha ezeket a játékokat valaki magányosan játszaná, akkor őrültnek néznék, míg a tömeg megvédheti ettől az ítélettől.

A flashmobok gyökerei

A flashmobok létrejötte nem teljesen előzmény nélküli: mind a tüntetések, mozgalmak mind a művészetek egyes irányai tartalmaztak olyan elemeket, melyek a villámcsődületekben is megtalálhatóak, így ezek áttekintése segíthet minket a jelenség megértésében.

A flashmobok és a tüntetések első látásra igen hasonlónak tűnnek, hiszen olyan emberek kerülnek egy csoportba, akik valószínűleg nem, vagy csak felszínesen ismerik egymást, s mégis közös cselekvésben vesznek részt. Azonban azon túl, hogy mindkét esemény során/alkalmával az emberek tömegben cselekednek, nincs valódi közös elemük. Míg a mozgalmak valamilyen (általában politikai) cél elérése érdekében szerveződnek, addig a flashmobok per definitionem teljesen öncélúak, a résztvevők szórakoztatására szervezik őket, semmilyen módon nem kapcsolódnak a politikai állapotokhoz (azt leszámítva, hogy egy diktatúrában még a cél nélküli összejöveteleket sem engedélyezik)[3].

A művészetben már inkább találunk olyan áramlatokat, melyek nagyobb hasonlóságot mutatnak a vizsgálatunk tárgyával. Nem meglepő, hogy a dadaizmus - melynek (ön)meghatározása: "talán abszolúte semmi, vagyis minden" - mutat fontosabb egyezéseket a villámcsődületekkel. Ez a jelenség - habár korántsem biztos, hogy tudatosan - és a dadaista provokáció több ponton megegyeznek. A konvencióktól való elfordulást és az értelmetlenséget hirdetik, céljuk a megdöbbentés. Ahogy a művészetben, úgy a flashmoboknál is kérdéses, meddig fokozható ez a provokáció, mikor válik a közönség immunissá rá (elég csak arra gondolnunk, hogy a nagy sajtóvisszhang után képes-e még megdöbbentésre).

 

A dadaizmus vonalát követte a happeningek jelensége, melynek német ága folytatta a dadaistáknál is kiemelt szereppel bíró társadalombírálatot, a destruktivitással való figyelemfelkeltést. A performance-ok során valósulhat meg leginkább a művész és a befogadó közönség kettősének kapcsolata: a művészi produktum a közönség nélkül értelmezhetetlen volna. Abban az esetben, ha elfogadjuk a fent említett határok elmosódását, miszerint minden cseppfolyóssá vált, és nehezen különíthető el a való élet és a művészet, érdekes lehet, hogy a flashmobok viszonya melyikkel milyen. A flashmob önmeghatározása szerint nem művészet, de elemeiben hasonlít rá: öncélú, mások figyelmére tart számot, alkotói élvezik a külvilág megdöbbenését, értetlenségét. Ennélfogva azok is élvezhetik a művészet alkotásából fakadó örömök egy részét, akik valójában nem művészek, nem képesek magas szintű művészeti alkotások létrehozására, így sokaknak a flashmob az alkotás egyfajta pótszereként is funkcionálhat. A flashmobok a való világgal nem tartanak szoros kapcsolatot, nem céljuk azt megváltoztatni, a külvilággal csupán az "odatévedt" "nézőkön" keresztül érintkeznek.

A flashmobok története

A flashmobok jelenségének története alig pár évre nyúlik vissza. Az első flashmobra az Amerikai Egyesült Államokban, New York-ban került sor 2003. június 3-án. Innen még a nyár folyamán továbbterjedt az Államok egyéb területeire és Európára is, napjainkra pedig mind az öt kontinensre elért a villámcsődület.

 

Az első és máig legismertebb villámcsődület a Macy's áruház szőnyegosztályán zajlott, ahol több mint száz ember érdeklődött ugyanaz iránt a drága termék iránt azzal az indokkal, hogy a New York mellett élő kommunájuk részére keresnek egy "szerelemszőnyeget".

Az első néhány new york-i flashmob ötlete és megszervezése egyetlen emberhez köthető, akinek kiléte évekig mind a média, mind a résztvevők előtt ismeretlen volt. Csupán néhányszor lehetett rövid interjúkat és idézeteket olvasni tőle mint a flashmobok megalkotójától. Végül 2006 márciusában fedte fel magát Bill Wasik, a Harper's Magazin szerkesztője, aki egy hosszú cikket szentelt az általa életre keltett jelenségnek. Ebben kifejtette, hogy a flashmob számára egyfajta társadalmi kísérlet, mely kigúnyolja az újdonságért rajongókat. Hangsúlyozta, hogy a résztvevőket a kulturális hangulattal kapcsolatos konformitás és a beavatottság vágya motiválta, szerették volna azt érezni, hogy a "következő nagy dolog részesei lehetnek"[4]

 

A leleplezés híre azonban nem befolyásolta a flashmobok népszerűségét és továbbterjedését. Ez abból adódhat, hogy a villámcsődületek a kezdeti pár alkalom után már nem csupán egyetlen emberhez kapcsolódtak, a flashmobok mechanizmusát számos kisebb csoport illetve szimpatizáns átvette, akik saját tartalommal tölthették meg ezt a formát. A résztvevők szerepe pedig mit sem változott: egy ismeretlen utasításait követik adott időben és helyen.

 

Az első magyar flashmobra a már említett new york-i Macy's áruházbeli villámcsődület után három hónappal került sor 2003. augusztus 19-én a Deák téren, ahol a nyári napsütésben körülbelül kétszáz résztvevő nyitotta ki az esernyőjét. Magyarországot viszonylag gyorsan - Amerika, Németország, Olaszország és Oroszország után - érte el a jelenség. A flashmobok igazán csak a fővárosban tudtak gyökeret verni[5], ahol 2003 nyara és 2007 tavasza között nyolc különböző ötlet köré épülő flashmobra került sor. A legaktívabb év a 2003-as volt, amikor az esernyőnyitogatós villámcsődületen túl még másik négyet szerveztek. Ősszel a Nyugati pályaudvaron a Dankó Pista Intercity vonat érkezésekor kezdtek a résztvevők kakaót inni, majd pár héttel később egy nemzetközi flashmob részeként (több nagyvárosban is ugyanezt az eseményt hajtották végre) integettek, és papírrepülőket eregettek a résztvevők. A következő villámcsődületen a résztvevők a metrómozgólépcsőn utazva fejjel lefele tartott újságokkal imitálták az olvasást. Az év utolsó flashmobján a résztvevők a Halászbástya eltolását mímelték. Ezt követően úgy tűnt, hogy elhal az esemény, 2004-ben egyetlen villámcsődületre sem került sor. A jelenségnek mégis lendületet adott a 2005-ben megrendezett, máig legnagyobb budapesti flashmob: a Nyugati téren többszáz fiatal párnacsatázott önfeledten. A következő évben még két flashmobon vehettek részt az érdeklődők, melyekben olyan eseményeket hajtottak végre, amit korábban még sehol: tavasszal buborékokat eregettek a Moszkva téren, ősszel pedig zenére pörgettek óriási póréhagymákat. Az utolsó flashmobra - nagyjából vizsgálatunk kezdetének időpontjában - 2007 tavaszán került sor, ekkor a résztvevők mp3-lejátszóikon más-más zenét hallgattak és közösen táncoltak. A hanyatlás okaira a későbbiekben visszatérünk, de előbb ismerkedjünk meg mélyebben magával a jelenséggel.


A budapesti flashmobok elemzése

Az elemzés során magára a jelenségre és annak életútjára koncentrálunk, nem pedig a résztvevőkre (azonban ők is részét képezik az elemzésnek, hiszen ők alakítják a villámcsődületek életpályáját). Ennek értelmében megnézzük, hogy milyen motiváció állhat az eseményen való részvétel mögött, milyen események adhatják a flashmobok keretét/kiindulópontját, hogyan megy végbe a meghökkentés, milyen módon jut el a flashmob híre a mobberekhez. Ezután pedig megnézzük, hogy mi okozhatta a flashmobok hanyatlását és mi maradt utánuk az utcai alternatív közegben.

Motiváció és cél

 Felmerül a kérdés, hogy vajon mi motiválja a flashmob szervezőit és résztvevőit. Mi a célja a céltalanságnak? A legelső flashmob megalkotója, Bill Wasik számára ez egy társadalmi kísérlet volt: látni akarta, hogy az emberek összegyűlnek-e értelmetlen dolgokra is, ha érezhetik, hogy a beavatottak között lehetnek. De vajon mi volt a szándéka a többi flashmob megalkotójának?

A szervezők elmondása alapján leginkább a kíváncsiság motiválta őket. "Mert ez egy érdekes dolog volt, izgalmasnak tűnt, hogy a semmiből lesz valami." A másik fontos elem maga a szórakozás: "Az a célja, hogy szórakoztassa a résztvevőket és a szemlélőket egyaránt. Én azért moboztam, mert kikapcsolt és felettébb szórakoztatott. Akkor hagytam abba, amikor egyre inkább kezdett elfajulni, és megjelentek az érdekek a flashmob akciók mentén." Ugyanakkor a szervezőkkel készített interjúk során kiderült, hogy egyedi okok, egyéni érdekek is befolyásolhatják egy flashmob létrehozását. A flashmob szűk definíciója szerint minden más cél, mely a megdöbbentésen és a résztvevők szórakoztatásán felül áll, tiltott. Magyarországon azonban a szervezők elmondása szerint a flashmobok hátterében jó párszor valamilyen mögöttes cél is állt (médiafelkérés, egy esemény népszerűsítése). Ezek közül az események közül azokat tekintettük a vizsgálat folyamán továbbra is flashmobnak, melyek esetében a résztvevők nem tudtak a háttérben meghúzódó okokról. Az interjúk alapján úgy véljük, hogy a flashmobok szervezőinek birtokában nincs semmilyen egyedi tudás a város és a villámcsődület mechanizmusának ismeretén túl, így kellő motiváció mellett gyakorlatilag bárki szervezővé válhat.

 A másik releváns kérdés, hogy kiből lesz flashmobber. Az első szűrő az információval kapcsolatos: részesének kell lenni annak az informális hálózatnak, ahova elér a flashmobok híre. Az interjúalanyok felkutatása közben és az online kérdőív terjesztésekor is többször szembesültünk azzal, hogy viszonylag szűk kör érintett a flashmobokkal kapcsolatban: gyorsan körbeér a hír. Többnyire fiatal, fővárosi egyetemisták és főiskolások járnak el az ilyen megmozdulásokra, legtöbben barátaikkal közösen.

Többen említették az interjúk során, hogy ahhoz, hogy valaki elmenjen egy villámcsődületre, kell egyfajta "csibészség, exhibicionizmus és bevállalósság". Az egyik szervező arra a kérdésre, hogy milyen emberek mennek el egy flashmobra, a következőt válaszolta: "az megy el, aki már a gondolatától is elmosolyodik, hogy ilyen lesz".

 Összességében minden nyilatkozó résztvevőről elmondható, hogy fontos számukra: valami különlegesnek, egyedinek válhatnak a részeseivé.

 

A jelenség megértéséhez fontos kitérnünk arra is, hogy mit is jelent a flashmobozóknál a céltalanság mint cél. Természetesen minden cselekedetnek van valamilyen célja, különben nem hajtanák végre. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a flashmobok ideális képébe nem fér bele semmilyen kimondott, felvállalt cél. Azzal, ha a flashmobok mégis felvállalnák, a résztvevők veszítenének a beavatottság érzéséből, mivel egy kevésbé különleges, vagy megrendítő eseménynek lehetnének így a részesei. Ebből adódóan, ha a flashmoboknak kimondott célja lenne, az már annyira megváltoztatná a jelenséget, például befolyásolhatná, hogy fennmarad-e vagy sem, hogy valójában egy másik jelenséggel állnánk szemben (ez valójában így is van: a flashmob mechanizmusával egyező, de céllal bíró eseménynek külön neve is van, ezek a smartmobok). Emellett persze nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy bár flashmobnak nincsen explicit célja, valójában nem teljesen céltalan. A résztvevők motivációjában igenis fontos szerepet tölt be, hogy a villámcsődületek során jól érezzék magukat, szórakozzanak. S vannak olyan egyéb hatások is, melyek nem feltétlenül céljai a résztvevőknek, mégis a flashmobokhoz tartoznak: azzal, hogy ezeket az eseményeket a köztereken viszik véghez, megváltozik a közterekhez való viszony, nemcsak áthaladnak rajta, hanem elkezdik használni azokat, élni bennük.

Összességben tehát kijelenthetjük, hogy a flashmobok esetében csak látens, valamint egyéni célokról (motivációkról) beszélhetünk.

Ötletek

A flashmoboknak fontos eleme maga a cselekmény, amit végrehajtanak. A villámcsődületek vizsgálatakor ezért az egyik releváns kérdés, hogy a szervezők milyen forrásokból merítik az ötleteket. A magyar flashmobok esetében nem mindig találunk eredeti ötleteket, gyakran egy külföldön már bevált eseményt ismételnek meg. A legtöbb országban, ahol a flashmob elterjedt, játszottak már párnacsatát, próbálták megmerevedéssel meghökkenteni az embereket, vagy táncoltak fülhallgatóval hallgatott zenére. Az ötletekről a különböző országokban élő mobberek az interneten keresztül szerezhetnek tudomást, legegyszerűbb, ha a nemzetközi flashmob oldalon, a www.flashmob.com-on néznek ötletek után, vagy a különböző videomegosztókon keresnek rá a 'flashmob' szóra. Magyarországon is gyakran ez történt, a flashmob.hu fórumán pedig az érdeklődök megbeszélték, hogy végül is melyik ötletet kezdjék terjeszteni, melyiket szeretnék végrehajtani. A másolt ötletek mellett megjelentek itthon egyedi, máshol még nem bejáratott eseménysorok is (pl. póréhagyma-pörgetés zenére). Az ötletek megvalósításában mindenképpen fontos szerepet játszik, hogy az adott eseménysor meglepje, megdöbbentse a járókelőket. Ezt nem csak azzal érik el, hogy furcsa cselekedeteket visznek véghez, hanem a végrehajtott eseménysor egy olyan környezetben megy végre, melyben azok értelmüket vesztik. Hiszen senkitől sem idegen kinyitni az esernyőjét vagy meginni egy pohár kakaót. Az események egy része viszont azon túl, hogy idegen a környezettől, idegen a csoporttól a külső tulajdonságaik, legfőképpen életkoruk miatt: otthon párnacsatázó gyerekeken senki sem lepődik meg, de ha ezt felnőttek köztereken teszik, az már annál inkább különösnek hat. A titkos szervezés, ennek folytán pedig a váratlanság szintén növeli a megdöbbenés mértékét: egy kevéssé jó ötlet esetében is megrökönyödhetnek a véletlenül odakeveredett nézők, mint fordítva, azaz bármilyen jó is az ötlet, ha a nézelődők direkt keresik a flashmobot mint érdekességet, nem fognak meglepődni az eseményen.

Meghökkentés

A megdöbbentés tehát akkor sikerül a legjobban, ha a járókelők, akik véletlenül a flashmobok nézői lesznek, nem ismerik a jelenséget, legfőképpen pedig az adott flashmob ötletét. Éppen ezért hangsúlyozzák sok esetben a szervezők és a lelkes fórumozók, hogy a villámcsődület megvalósulása előtt a sajtót ki kell hagyni a szervezésből és a tudósításokból, máskülönben elvész a meglepetés varázsa.

A hazai flashmobok történetében valószínűleg a párnacsatán sikerült a legtöbb járókelőt megdöbbenteni, mivel viszonylag hosszan (nem a megszokott 2-5 perc alatt) hajtották végre az eseményt egy forgalmas téren, és a mobberek is ügyeltek a szabályok betartására (rejtve hozták a párnákat, nem beszéltek a helyszínen az ötletről). Az esemény szervezője a következőképpen emlékezett erre: "Kicsit out of control lett, ami szerintem kurva jó érzés volt. (...) Ijesztően gyülekeztek az emberek, egy párnát nem lehetett látni..." .

Terjedés, média, videók

Az eseményről a szervezők elviekben csak sms-ben és az interneten keresztül tájékoztatják az ismerőseiket, s rajtuk keresztül a hír láncszerűen adódik tovább ismerősről ismerősre (általában e-mailben küldik el a tudnivalókat, valamint különböző közösségi oldalakon tudatják a flashmobokról szóló információkat levélben vagy üzenőfalon). A szervezés egy részét nálunk gyakorta fórumokon is végezték, így onnan könnyen tudomást szerezhettek róla a sajtó képviselői. Jó példa erre, hogy az első flashmob szervezésekor a szervezők az Index fórumára is felírták, hogy villámcsődületet terveznek, ez felkerült az internetes lapba a hírek közé, s innen a nyomtatott sajtó is átvette. Így a villámcsődületen voltak olyan résztvevők, akik nem kapcsolódtak hálózatos formában senkihez, mivel a sajtóból szereztek róla tudomást. Ennélfogva érthető, hogy az első lezajlott flashmob után a résztvevők egy része az Index fórumán erőteljesen bírálta az eseményt amiatt, hogy flashmobként értelmetlenné vált, mivel senkit sem sikerült megdöbbenteni, az ott bámészkodó emberek eleve a villámcsődületet akarták megnézni, vagy a sajtó képviselőjeként tudósítani róla.

Az utólagos tudósítás azonban a flashmoboknál sem tilos. Sőt a mobberek gyakran készítenek videókat, fényképeket és azokat feltöltik a blogjukba, a villámcsődületekkel foglalkozó vagy a videomegosztó oldalakra. Ahogy az egyik szervező mondta: egy flasmobot kétszer élsz át: amikor megcsinálod és amikor visszanézed: "Hogyha már megvan az emberben az az exhibicionizmus, hogy kimegy egy flashmobra poénkodni vadidegenekkel, akkor biztos, hogy az is megvan, hogy vissza akarja magát látni. Mert már eleve az egy röhögés, hogy kint vagy és csinálsz valami hülyeséget, kibújik belőled a gyerek. Nyilván kell az a második röhögés, hogy meg is nézed magadat."

 A videomegosztókon látottakat pedig bárki kommentálhatja a világ bármely pontjáról, s elmondhatja mennyire tetszik neki az adott villámcsődület, sőt akár ötletet meríthet ahhoz, hogy a közvetlen környezetében ilyet szervezzen. A sajtóban, főleg a nyomtatottban, a flashmobokról megjelent cikkeket azonban nem a mobberek írják, s nem is igen szólaltatják meg őket. Külső szemlélők, újságírók írják le, magyarázzák azokat. Magyarország politikai megosztottsága itt is érezhető: a baloldali sajtóorgánumok sokkal elfogadóbbak a jelenséggel kapcsolatban, míg a jobboldal értetlenül szemléli és bírálja a jelenséget.

 

Résztvevők és a flashmobokról kialakított tudásuk

 

Hogy megvizsgálhassuk a mobbereket, készítettünk egy online kérdőívet[6], amit az iWIW közösségi oldal üzenőfalán és levelezőrendszerén keresztül hirdettünk, de az interjúalanyainknak és a fórumokban fellelt mobbereknek e-mailben is küldtünk üzenetet, s mindenkit megkértünk, hogy továbbítsa az ismerőseinek a kérdőívet. Az online felmérésünket így lényegében ugyanazon a csatornán kezdtük el terjeszteni, mint ahogy a flashmobok híre is terjedt.

A kérdőívünket végül 48-an[7] töltötték ki, ami alacsony szám, de ha figyelembe vesszük, hogy az esemény is keveseket érint, a legnépszerűbb flashmobon is körülbelül 200-an vettek részt, akkor látjuk, hogy ez a szám mégis elfogadható. Ezt erősíti, hogy az üzenetek "körbeértek" - mi is megkaptuk ismerősöktől, tehát ezen a láncon másokhoz már nem tudtunk volna elérni. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ezt a kitöltésszámot is csak korlátozva fogadhatjuk el, mivel többen flashmob néven egy másik eseményen, a smartmobon vettek részt, mely formájában megegyezik a flashmobbal, de egy fontos ponton különbözik a villámcsődületektől: kimondott célja van. (A kétféle eseményen résztvevők is eltérően definiálták a két eseményt, a flashmoboknál a megdöbbentés, a céltalanság állt a középpontban, a smartmoboknál a megdöbbentés az ügyre való figyelemfelkeltést szolgálta). Ez pedig olyan különbség, ami miatt a kétféle esemény másfajta életutat járt be, s mi is külön kezeltük őket. Szigorú értelemben vett flashmobon a kitöltők közül 23-an vettek részt.

 

A flashmobok résztvevői feltételezésünk szerint a középosztályba tartoznak, azonban erről bizonyító erejű információink nincsenek. A Wikipedia magyar, illetve a sokkal jobban kidolgozott, folyamatosan frissülő angol nyelvű szószedete nem tartja fontosnak, hogy kiemelje a tipikus résztvevő társadalmi hátterét. Ez a flashmobok eszmeiségéből fakad: a szervezők olyan nyitott eseményként képzelik el a villámcsődületeket, melyhez bárki csatlakozhat, aki magáénak vallja a legfőbb célt: a céltalanságot. Az interjúk esetén a szervezők általában nem tartották fontosnak a társadalmi hovatartozást megemlíteni a tipikus flashmobozó leírásakor, egyikük pedig úgy vélte, hogy nem is lehet ilyen kategóriát felállítani, mindenki - társadalmi hovatartozástól függetlenül - részese lehet ennek a szórakozási formának. Azonban releváns szempont a társadalmi háttér meghatározásakor a terjedés módjának a figyelembevétele. Mivel a flashmobokkal a különböző internetes csatornákon lehet legfőképpen találkozni, ezért a középosztálynál alacsonyabb rétegek nagy valószínűséggel el vannak zárva az információtól. Az elit viselkedésétől pedig szokatlan lenne, ha nagy számban vennének részt egy mindenki által elérhető utcán zajló eseményen. Összességében azt mondhatjuk, hogy nagy valószínűséggel a középosztály képviselteti magát legnagyobb számban a villámcsődületeken, de ahhoz, hogy ezt teljes bizonyossággal állíthassuk, további vizsgálatokra lenne szükség.

 

A sok nyitott kérdésnek köszönhetően képet kaptunk arról, hogy maguk a résztvevők milyennek látják a flashmobokat. Alapvetően mindenki két fő tulajdonságot említett: az egyik ami a rövidségre, a váratlanságra vonatkozik (pl.: "Gyorsan összehívnak sok embert."); a másik pedig a külvilág megdöbbentése (ezt legtöbbször a flashmob definiálásakor írták le, de sokan a smartmob céljaként is említést tettek róla.).

 

A flashmobozók közül többen hangsúlyozták az esemény öncélúságát, többen említették, hogy ez egyfajta performance, valamiféle művészeti alkotás: "Emberek egy csoportja előre megbeszélt helyen és időben (adott esetben valamilyen jelzésre) csinál olyat, mely csak ott és akkor érvényes, értelmezésre kevés fogódzót ad, majd dolguk végeztével mindenki elhagyja a helyszínt, ezáltal furcsa performance érzetét keltve az átlag szemlélődőben."

 

Arra a kérdésre, hogy 'Mi a flashmob célja?' sokan említették, hogy fontos a figyelemfelkeltés, megdöbbentés. Kiemelték, hogy számít a résztvevők szórakozása, a hangsúlyt a céltalanságra helyezték: ez valójában egy l'art pour l'art esemény, ahogy ez a következő válaszokból is kitűnik: "Akkor jó a flashmob, ha nincs neki."/ "Nem hiszem, hogy konkrét célja lenne, arra jó, hogy egy pár percre kiszakadjunk a hétköznapokból. Itt élünk ebben a nagyvárosban, és látszatra semmi közünk egymáshoz, miközben azért mégiscsak van, és ezt érezteti meg. Számomra legalábbis."/ "A célja az, hogy nincs célja. Jó móka látni a megdöbbent arcokat. Ennyi."

 

A smartmobozók és a flashmobozók is pozitívan látják a villámcsődületek jövőjét. A smartmobozók esetében azonban ez a válasz nem a villámcsődületekre vonatkozik, hanem a smartmobok jövőjére.

 

A kérdőívben a válaszadók 1-től 10-ig értékelhették, hogy mennyire jó a hazai flashmobok hangulata, illetve mennyire ötletesek a hazai villámcsődületek. Igaz reprezentativitásról nem beszélhetünk, de említésre méltó, hogy mindkét kérdésre valamivel több, mint hetes átlag jött ki. Ez arra utal, hogy a résztvevők többnyire elégedettek a hangulattal és ötletesnek is találják az általuk flashmoboknak tartott eseményeket.

 

Hanyatlás

 

A 2007-es flashmobokat követően a jelenség elkezdett leáldozni Magyarországon; a szűk definíció szerinti villámcsődületeket, tehát melyeknek egyetlen célja a céltalanság, nem rendeztek többet, miközben a világ számos pontján jelenleg is virágzik ez a típusú szórakozás. Mindennek összetett okai vannak.

 

Először is fontos elem a flashmob szó jelentésének a kitágulása, melyért nagy mértékben a sajtó felel. Manapság ugyanis mindenre rásütik, hogy flashmob, ami interneten keresztül szerveződik, tekintet nélkül arra, hogy a résztvevők ismerősök-e vagy sem, az eseménynek van-e politikai vagy gazdasági célja. Egy elkeseredett fórumozó a következőképpen kommentálta ezt a folyamatot: "Azért valaki mondja már meg nekem, hogy az ilyen marketingbaszásoknak mi a tosz köze van a flashmobokhoz? Mióta flashmob az, ami valamit reklámoz vagy valamire felhívja a figyelmet? Az a flashmob, aminek egy célja van: megdöbbenteni a szemtanúkat. Milyen flashmob az, ahol az emberek beülnek egy söröző-étterembe a buli után? Hová tűntek az igazi flashmobok? Hova fajult ez az egész? Divatszót csináltak a flashmobból az ilyen kezdeményezések (...) Szégyen és gyalázat."[8] Mivel a flashmob egy jó hívószó lett a sajtóban, így egyre többen kezdték el használni marketingakciókhoz vagy politikai demonstrációkhoz. A flashmobokhoz semmilyen módon (sem a szellemiségében, sem a mechanizmusában) nem kapcsolható jelenségek hírértékét is ezzel a szóval próbálják növelni.

 

Ahogy az a fentiekből kitűnik, a politika is elkezdte felhasználni a villámcsődületeket. Mivel a flashmob fogalma bekerült a politikai erőtérbe, ráadásul a szélsőjobb is felhasználta a szót, valószínűleg a korábbi flashmobozók közül sem mindenki szeretne továbbra is közösséget vállalni a jelenséggel, és új résztvevőket is nehezebb bevonni. Az egyik szervező a következőkkel magyarázza ezt: "A flashmobot összemosták politikai botrányokkal. Ilyen volt legutóbb, amikor "flashmobot" hirdettek a jegypénztárnál. Azután flashmob volt a szélsőségesek ellen válaszképpen. Ez azért történt, mert úgy gondolták, hogy a flashmob nem bejelentés-köteles, a demonstráció meg igen. Ezért azt mondták, hogy flashmob. A politika sajnos nem riad vissza semmitől, amiből hasznot húz."[9]

Mindemellett hazánkban az elmúlt néhány év utcai eseményei miatt megváltozott az utcára vonulás megítélése. Egy utcán spontán szerveződő csoport inkább negatív asszociációkat kelthet az emberekben, és így könnyen lehet hogy ennek is szerepe volt a flashmobok hanyatlásában.

 

A flashmobok megszűnése részben magából a jelenségből fakad. Amellett, hogy ez is, mint minden esemény, egy kis idő után elvesztette az újdonság varázsát, a résztvevőknek sem tudta mindig ugyanazt az élményt nyújtani. A mobberek első ránézésre aktív szereplőknek látszanak, mivel ők is végrehajtják a cselekvéseket, aktív részesei a történéseknek. Valójában azonban ez passzív szerep, mivel a részvétel előre meghatározott szabályok szerint zajlik. Mindez ahhoz vezet, hogy a villámcsődületek egy idő után unalmassá válnak. A flashmobozóknak már nem nyújtják ugyanazt a kielégülést, amit az első adott, s így bizonyos idő és néhány villámcsődület elteltével már nem éri meg a ráfordítást, ezért egyre kevesebben mennek el.

 

Így azok, akik szerettek flashmobokra járni, olyan kezdeményezéseket keresnek, melyekben a villámcsődületek nyújtotta előnyök mellett más pótlólagos értékek is megjelennek. Ilyenek lehetnek a már említett smartmobok, ahol a mobberek valamilyen ügy érdekében vesznek részt a megdöbbentő cselekvések sorában, vagy a Negyedik Köztársaság városi játékai, ahol a köztereken véghez vitt játékokban fontos szerepet kap a közösségiség is[10].

 

S ezzel elérkeztünk az utolsó, ám annál fontosabb elemhez: melyek azok a flashmobbal rokon események, melyek képesek a flashmob előnyei mellett egyéb előnyöket is nyújtani, s valószínűsíthetően emiatt - ugyan sokszor flashmob néven - betölteni a villámcsődületek helyét.

 

A smartmobokra, melyek a flashmobok előfutárai voltak, egyáltalán nem jellemző a céltalanság. Sőt, ez az a pont, ahol a két jelenség elválik egymástól. Míg a flashmob egyfajta szórakozás, s a résztvevők az eseményt önmagáért végzik, addig a smartmobok résztvevőinek a célja a figyelemfelkeltés egy fontos üggyel kapcsolatban. Ezt mindkét esetben úgy érik el, hogy megdöbbentik az esemény környékén tartózkodókat. Ezért is fontos, hogy a városok forgalmas pontjaira szervezzék ezeket a megmozdulásokat.

Fontos leszögezni, hogy a smartmob nem egy marketingakció és nem is egy átlagos tüntetés. Az előbbit könnyű belátni, a smartmob célja nem lehet pénzügyi nyereség, sokkal inkább a társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet. A hagyományos tüntetés általában bizonyos társadalmi csoportok demonstrációja, célja a problémák megjelenítése és a nyomásgyakorlás. De ez sem mosható össze a smartmobok jelenségével, ugyanis más a két esemény mechanizmusa. A smartmob sikeressége nem csupán a résztvevők számán múlik, legalább ugyanilyen fontos annak a megdöbbentő eseménynek a véghezvitele, amellyel szeretnék a figyelmet felkelteni. Továbbá ez az esemény csak néhány perces, a résztvevők sem töltenek el sok időt együtt, s ezalatt nem hallgatnak különböző beszédeket, melyek megváltoztatnák a véleményüket, vagy fanatizálná őket - az ő szerepük a meghatározott cselekvéssor végrehajtása, s ezen keresztül a figyelemfelkeltés.

 

A másik olyan jelenség, melyet sokan flashmobnak titulálnak, és a villámcsődületek hanyatlása ellenére továbbra is nagyon népszerű a városi fiatalok körében, az az urban playground, azaz a nagyvárosi játékok. Magyarországon ez egyetlen nem hivatalos szervezethez, a Negyedik Köztársasághoz (4K) köthető. A 4K akciói nem a villámcsődületekből nőtték ki magukat, inkább mellettük élnek. Ez a csoport - az amerikai nagyvárosi játékok eszmeiségének mintájára - azt a célt tűzte ki, hogy segít rámutatni az embereknek arra, hogy a meglévő túlszabályozott keretekből ki lehet lépni, s ehhez az urban playground körébe tartozó játékokat használják fel[11]. A játékok során sokszor választanak olyan elemeket, melyek a flashmobokban is megtalálhatóak - ezek a villámcsődületek esetében a megdöbbentést szolgálják, míg a 4K-nál a szórakozást. A legjobb példa erre az első MP3 Kísérlet nevű játékuk, melynek során a résztvevők egy általuk előre letöltött hang file-on hallható utasításokat követték, s ennek során többször flashmob-ötleteken alapuló feladatokat hajtottak végre: egyszerre integettek, vagy merevedtek[12] meg egy adott jelre. A Negyedik Köztársaság tagjai elsőként azt szeretnék elérni, hogy ezeknek a nagyvárosi játékoknak a segítségével felszabadítsák az embereket a hétköznapok kötöttségei alól, a hosszabb távú célkitűzéseik között azonban már sokkal több politikai cél is megtalálható, erre utal a jelmondatuk is: Nincs jobb és bal, csak fent és lent. A 4K egyik alapító tagja a következőket mondja a tevékenységükről, céljaikról: "Ezt egy átfogó kvázi politikai, kvázi közéleti projektnek képzeltük el. Ennek a háttere a mélységes kiábrándultság mindenből, főleg ebből az országból. Ebben benne van, hogy az intézményi formák, a közéletnek a formái tök gázak. A politikai pártok szinte csak a médiában léteznek, és semmi mást nem csinálnak csak nyilatkozgatnak. A civil szervezetek is állami pénzből küzdenek az állam ellen, állami pénzre pályáznak, és abból harcolgatnak, jó van néhány, ami nem ilyen. Szóval nemcsak a politika problémás, hanem az egész ez a kommercializálódott társadalom. És akkor elkezdtük ezeket a játékokat: ki kell törni azokból a passzív formákból, amikre ma a fiataloknak lehetősége van. Tudod csak ilyen kurva passzív fogyasztási formáid vannak vagy olyan rendezvények, mint a Sziget vagy ilyesmik, amik most már abszolút agyon szabályozottak, és így még több reklámot kapsz és még több szabályt, mint a normális életben. És nincsenek olyan spontán rendezvények, ahol autonóm módon együtt lehet lenni. És mi megpróbáltuk az embereket kiszedni ebből a tök passzív és individualizált állapotból."

 

Ezek az események és a flashmobok nagyrészt azonos módon szerveződtek: az interneten keresztül próbálták elérni az embereket. A 4K játékaira kezdettől fogva nagyon sokan voltak kíváncsiak (az első megmozdulásukra százötvenen mentek el, de előfordult már, hogy négyszázötvenen játszották az egyik játékukat), míg a villámcsődületeknek a legsikeresebbjén is maximum háromszáz ember lehetett, s míg az előbbi virágzóban van, addig az utóbbi kezd letűnni. Az érdeklődésbeli különbség valószínűleg abból adódik, hogy a 4K sokkal szélesebb igényeket elégít ki, mint azt a flashmobok teszik. Megtalálhatóak benne politikai célkitűzések, verseny[13], közösségiség, valamint a villámcsődületek különlegességeit is magában hordozza: köztereken játsszák, a résztvevők úgy érezhetik, hogy egy különleges, nagy dolog részesei, s a beléjük ütköző járókelők szintén meglepődnek a látványukon, bár ez utóbbi az urban playgroundban nem kiemelt szempont.

 

A három jelenség: a flashmob, a smartmob és az urban playground számos elemében nagyon hasonló, sőt néhol azonos. Valószínűsíthetően középosztálybeli fiatalok összegyűlnek köztereken, ahol valamilyen cselekvést hajtanak végre, ezen legtöbbször az arra járók meghökkennek. Miért különítjük el mégis ezeket az eseményeket? Mivel a külső hasonlóságok ellenére bizonyos elemeikben annyira különböznek egymástól, hogy ez eldöntheti, melyik életképes, s melyik van hanyatlásra ítélve. A flashmobok és a smartmobok mechanizmusa teljesen megegyezik, de míg a flashmobokhoz nem kapcsolható explicit cél, addig a smartmoboknak kimondott célja van, s ebből adódóan a kétféle jelenség szervezőinek és résztvevőinek a motivációja is eltérő. Az urban playground mechanizmusa is hasonló, de itt a formát megbontják, a hangsúlyokat áthelyezik: az esemény hosszabb, a résztvevők megjelenése nem véletlenszerű, nem jelentős a titkosság és a céltalanság (ennek ellenére a beavatottság érzés itt is jelen van), felvállaltan fontos benne a közösségiség, melynek építésére a smartmobok esetében kevésbé, a flashmoboknál csak korlátozottan van lehetőség. A végrehajtott esemény a flashmobnál a megdöbbentést, a smartmobnál a figyelemfelkeltést, az urban playgroundnál a szórakozást, a közösségiséget (bizonyos esetben a felszabadulás eszmeiségét) hordozza. Mivel a flashmobokhoz semmilyen cél nem kapcsolható, így az esemény nem fejleszthető tovább, nem képes az igényeket kielégíteni. Mechanizmusában azonban vannak hasonló események, melyek többletértéket is képviselnek, így nem meglepő, hogy a flashmobok elhalása együtt jár hasonló jelenségek népszerűségének növekedésével (akár flashmob néven is).

 

Összegzés

A flashmobok jelensége 2003 nyarán tűnt fel hazánkban, s napjainkra a klasszikus formájában már el is halt Magyarországon. A - feltehetően középosztálybeli - fiatalok, akik elsősorban a résztvevői voltak a villámcsődületeknek, nem kerestek teljesen új szórakozási formákat, ami jól látszik abból, hogy számtalan más alternatív kezdeményezés továbbra is nagyon népszerű a köreikben. Ezek egy részét meg sem különböztetik a flashmobok hagyományos változatától, így a jelenség a szóhasználatban és a köztudatban most éli virágkorát, míg az eredeti jelenség a céltalanságot hirdető flashmob a való életből eltűnőben van. 

 

Ezek alapján látható, hogy a fiataloknak szükségük van arra, hogy felhívják a generációjukra a figyelmet, s korukból adódóan ezt valamilyen lázadó, alternatív formán keresztül valósítják meg. Az ártatlan lázadás megfelelő formái voltak a flashmobok: egy olyan szórakozást nyújtottak, melynek célja a céltalanság, ezen keresztül pedig a fiatalok bizonyíthatták a különlegességüket, meg nem értettségüket. Nem újkeletű jelenség ez, ezzel az eszközzel éltek a művészek is a happeningek és a performance-ok szervezésekor. 

 

A résztvevők legfőbb motivációja valóban az volt, hogy érezték, valami különlegesnek és egyedinek lehetnek a részesei úgy, hogy kiléphettek a szüleik generációja által kialakított hétköznapok és problémák világából. A szervezők indíttatása gyakran megegyezik a résztvevőkével (más esetekben gazdasági vagy egyéb hasznot is remélnek), de náluk még erősebb a beavatottság érzése, még inkább úgy gondolják, hogy egy nagy dolog részesei. Az egyik legaktívabb magyar flashmob szervező a következőket mondta: "a flashmob végre egy olyan dolog volt, amely mellé nem lehetett érdekeket és a magunk lököttségén kívüli és érveket odatenni. Aki eljött a mobokra, az tulajdonképpen azt mondta, hogy >>Nézzétek! Én képes vagyok kilépni a szürke mókuskerékből! Képes vagyok kikapcsolni! Csak úgy. Röhögjünk együtt.<<". 

 

A flashmobok azonban mégsem tudtak annyit adni ennek a csoportnak hazánkban, hogy fennmaradjanak, főleg úgy, hogy más alternatív eseményekkel kellett felvenniük a versenyt, melyek képesnek bizonyultak a flashmob értékeit olyan egyéb értékekkel vegyíteni, mint például a közösségbe tartozás. 

 

A flashmobok budapesti történetét végignézve jól látszik, hogy egy ponton megtör a jelenség íve: 2004-ben egyetlen általunk ismert flashmobot sem rendeztek, majd a következő évben többet is. Ez alapján feltételezhetnénk, hogy a villámcsődületek ismét csak nyugvópontra kerültek, de újra felélednek. Azonban míg 2004-ben a flashmoboknak nem volt komoly konkurenciája, addig ma azok, akik korábban flashmobokra jártak, több hasonló eseménnyel is pótolhatják a villámcsődületek esetleges hiányát. Ennél fogva kijelenthetjük, hogy sokkal valószínűtlenebb, hogy valaki is életre hívja a hagyományos flashmobokat. 

 

A villámcsődületek elhalásában szerepet játszhatott az is, hogy hiába hangsúlyozták a résztvevők, hogy a flashmob lényege a céltalanság és ezt szeretik benne, valójában az emberek mégsem tudnak sokáig teljes mértékben azonosulni a céltalansággal. A szervezők közül is többen utólag átértelmezték az általuk szervezett flashmobot és olyan értéketeket és célokat kapcsoltak hozzá, melyek sok esetben az invitáló levélben, így a résztvevők tudatában sem voltak benne. Így válhatott a szappanbuborék kipukkadása a be nem tartott politikai ígéretek, a párnacsata pedig a közterek visszafoglalásának jelképévé.

 

A flashmobok jelensége rövid élete ellenére sem elhanyagolható tényező a magyar társadalom vizsgálatakor. Rámutat arra, hogy a fiatal generáció hiába szocializálódott egy politikailag passzív társadalomban, mégis nyitott az utcán tartott figyelemfelkeltő tevékenységekben való részvételre. Sőt a flashmobok teret nyitottak a fiatalok körében az alternatív kezdeményezések egyéb formáinak is, így a smartmoboknak és az urban playgroundnak, ez pedig hosszútávon elvezethet akár ahhoz is, hogy ez a generáció figyelemmel kísérje a közügyeket, kiálljon az érdekeiért, s ha szükséges, ne rettenjen meg attól, hogy békés demonstrációkkal nyomatékosítsa a jelenlétét a közéletben, s harcolja ki a problémáinak a megoldását.


Felhasznált irodalom

Csepeli György: Szociálpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó, 2005.

 

Elger, Dietmar: Dadaizmus. Taschen, 2004.

 

Giddens, Anthony: Szociológia. Budapest, Osiris Kiadó, 2003.

 

Hirschman, Albert O.: Kivonulás, tiltakozás, hűség. Budapest, Szociológiai Füzetek, 34., 1984. 9-37.

 

Olson, Mancur: A kollektív cselekvés logikája. Szociológiai Füzetek, 29. 1982. 8-55.

 

Misztal: A tiltakozás politikája - Lengyelország és Magyarország. Budapest, Politikatudományi Szemle, 1993/3. 71-92. o.

 

Szabó Máté: Konfliktus, mobilizáció, tiltakozás Magyarországon 1990-1994. In.:  Magyarország Politikai Évkönyve, Budapest, Demokrácia Kutatások Magyarországi Központja Alapítvány, 1994. 83-92.

 

Szabó Máté: A társadalmi mozgalmak szerepe a demokratikus politikai rendszer intézményesedésének folyamatában Magyarországon. Budapest, Szociológiai Szemle, 1994/3. 45-63.

 

Antal István: Mit gondolok a performance-ről általában? - Gondolatok és egy beszélgetés az V. Szentendrei Performance- és Nehéz Zenei Fesztivál kapcsán. http://balkon.c3.hu/balkon03_11/06antal.html (U.l.: 2008. október 30.)

 

Kappanyos András (szerk.): Dada Antológia,

http://www.artpool.hu/dada/antologia.html (U.l.: 2008. október 30.)

 

 

Kaprow, Allan: Assemblage, environmentek & happeningek. Budapest, Artpool Füzetek, Artpool, 1996.

http://www.artpool.hu/Kaprow/HappEloszo.html (U.l.: 2008. október 30.)

 

Szabó Máté: Valahol Európában

http://www.talaljuk-ki.hu/index.php/article/articleview/152/1/8/ (U.l.: 2008. október 30.)

 

Wikipedia -The Free Encyclopedia (flashmob szócikk)

http://en.wikipedia.org/wiki/Flash_mob (U.l.: 2008. október 30.)

 

Wikipedia -The Free Encyclopedia (smartmob szócikk)

http://en.wikipedia.org/wiki/Smart_mob (U.l.: 2008. október 30.)

 

Artportal Lexikon (happening szócikk)

http://artportal.hu/lexikon/fogalmi_szocikkek/happening (U.l.: 2008. október 30.)

 

A tanulmány során felhasznált, de a szakirodalomba nem tartozó online cikkek, linkek listáját valamint videókat a http://tollpihe.p8.hu/ oldalon gyűjtöttük össze





[1] Igaz, a szemlélődők inkább csak meglepődnek mint megdöbbennek, de a továbbiakban mi is ezt a szót használjuk majd, mivel a szervezők és résztvevők is ezt a kifejezést tartják adekvátnak, és ez terjedt el a flashmobokról szóló közbeszédben.


[1] Igaz, a szemlélődők inkább csak meglepődnek mint megdöbbennek, de a továbbiakban mi is ezt a szót használjuk majd, mivel a szervezők és résztvevők is ezt a kifejezést tartják adekvátnak, és ez terjedt el a flashmobokról szóló közbeszédben.
 

[2] Csepeli György: Szociálpszichológia, 157. oldal

[3] Azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tüntetések esetében is találunk olyan rendhagyó eseteket, melyekben a résztvevők valamilyen új cselekvésmód segítségével hívják fel magukra a figyelmet. Például halottnak tettetik magukat vagy meztelenre vetkőzve demonstrálnak.

 

[5] A budapesti szervezők szerették volna vidéki településekre is eljuttatni a flashmobokat, de a közeli városok nem működtek együtt, mindegyik sajátot szeretett volna, emiatt pedig sehova nem jutott elég érdeklődő, így néhány kisebb villámcsődületnél többre nem került sor Budapesten kívül.

[6] A kérdőív célja az alapvető demográfiai adatokon túl az volt, hogy lássuk ki melyik villámcsődületen vett részt, hogyan definiálja, és mit gondol a jelenségről (ez utóbbiak feltérképezéséhez nyitott kérdéseket alkalmaztunk). Azért ezt a formát választottuk, mert a mobberek nem akartak személyes interjúkra vállalkozni, ugyanakkor a flashmobok terjedésének közegében, az interneten már szívesen segítettek (és mivel csupán néhány rövid kérdésünk volt, így ez a kérdezési mód tűnt járhatónak) - ebből kifolyólag inkább online felmérésről, mint online kérdőívről beszélhetünk.

[7] Ezt a számot is csak korlátozva fogadhatjuk el, mivel többen flashmob néven egy másik eseményen, a smartmobon vettek részt, mely formájában megegyezik a flashmobbal, de egy fontos ponton különbözik a villámcsődületektől: kimondott célja van. (A kétféle eseményen résztvevők is eltérően definiálták a két eseményt, a flashmoboknál a megdöbbentés, a céltalanság állt a középpontban, a smartmoboknál a megdöbbentés az ügyre való figyelemfelkeltést szolgálta). Ez pedig olyan különbség, ami miatt a kétféle esemény másfajta életutat járt be, s mi is külön kezeltük őket. Szigorú értelemben vett flashmobon a kitöltők közül 23-an vettek részt.

[8] http://torzsasztal.hu/Article/showArticle?cmd=Article_showArticle&t=9099239

[9] A legtöbbet emlegetett "szélsőjobboldali/hazafias flashmob" - amiről az első idézetben is szó van - a nagy visszhangot kiváltó Hollán Ernő utcai eset. A XIII. kerületi jegyirodára egy ismeretlen azok után dobott Molotov-koktélt, hogy 2008. március 20-án az iroda alkalmazottja összetűzésbe került egy vásárlóval, aki a szélsőjobbhoz köthető Romantikus Erőszak nevű zenekar koncertjére szeretett volna jegyet venni. Ezt követően 2008. április 7-re a Bombagyár TV egy általuk "hazafias flashmobnak" nevezett eseményt szervezett, ahol a résztvevőknek az lett volna a feladata, hogy Kárpátia koncertre szóló jegyet vegyenek az irodában (ez már nem valósult meg, mivel a hangsúly a tüntetők és ellentüntetők szembenállására került; egyébként is kérdéses, hogy mennyiben tekinthető a jegyvásárlás egy jegyirodában megdöbbentő cselekedetnek). A hírt meghallva ellentüntetést szervezetek, ugyanarra az időpontba és helyszínre. Az eseményeket 2008. április 11-én újabb tüntetés és ellentüntetés követte.

[10] De a nagyvárosi alternatív eseményekhez sorolható még a freehug (ingyenölelés), a Zöld Vadművelet, a Békejel, a Critical Mass, Angyalkommandó és egyéb poitikai performce-ok, de ezeknek az eseményeknek az esetében már nem olyan erős a kötődés, mint a fent ismertetett kettőben.

[11] Az ötletek egy része saját, egy másik részéhez pedig külföldről merítenek ihletet (http://www.newmindspace.com/).

[12] A megmerevedés vagy ahogy külföldön hívják a freeze az egyik legnépszerűbb flashmob ötlet, számos országban játszották már. Íme egy példa: http://www.youtube.com/watch?v=jwMj3PJDxuo

[13] A játékaik közé tartozik a Capture the Flag, ami a számháború nevű játékhoz áll közel. http://www.youtube.com/watch?v=3UZLgPD_cjk

 
 
 
 

Csatolmányok
Nincs csatolmány a publikációhoz...


Vitafórum

Még nincs hozzászólás a publikációhoz...

Új hozzászólás:
Hozzászóláshoz regisztráltként be kell jelentkezni!