Barangolás a társadalomtudományi kutatás világában
2018. december 17. hétfő - Lázár, Olimpia
Vita

2011. november 22. kedd, 19:13
Harcsa István

 Harcsa Istvánnak "Gondolatok a társadalmi fejlődés méréséről" címmel készített tanulmánya alapján

Elméleti, módszertani és gyakorlati megfontolások a releváns statisztika készítése során

  

Úgy vélem, hogy a Statisztikai Szemlében megjelent tanulmányom (illetve itt) fő mondanivalója az, hogy milyen elméleti, módszertani és gyakorlati megfontolások merülhetnek fel a releváns statisztika készítése során.

Az ezzel kapcsolatos elképzelések megfogalmazásához közvetlen "apropót" adtak a társadalmi fejlődés mérésével kapcsolatosan felmerülő kérdések. Kétségtelen, hogy maga az "apropó" kifejtése is nagyon sok vitatható megfontolást tartalmaz, és önmagát is kínálja a vitára.

Ezt is figyelembe véve örülnék neki, ha a két kérdést "relatíve egymástól elkülönítve" tárgyalnánk, nevezetesen, először 1./ a releváns statisztika készítésével kapcsolatos megfontolásokat. Majd 2./ a társadalmi fejlődés, illetve a gazdasági növekedés mérésével kapcsolatos kérdéseket.

Az első kérdés a szakmai konszenzus keresése jegyében fogalmazódott meg. A másodikat pedig abból a szempontból célszerű tárgyalni, hogy a konszenzusos alapokra építve, miként lehet a különböző elméleti alapokon megfogalmazott statisztikai igényeket a békés egymás mellett élés jegyében kezelni.

Úgy vélem, hogy a tanulmányban felvázolt két fejlődési modellnek "van mit tanulnia egymástól", már csak abból a megfontolásból is, hogy rendszerelméleti szempontból a valós életvilágot tanuló rendszernek tekinthetjük.

Mit értünk releváns statisztikán?

Az Európai Statisztika Gyakorlati Kódexe (Code of Practice) 15 alapelvet fogalmaz meg a megbízható statisztika előállításával kapcsolatosan, és ezek közül 11. a relevancia alapelve, amely kimondja, hogy "Az európai statisztika feleljen meg a felhasználói igényeknek."  A statisztikai adatok társadalmi hasznosíthatósága szempontjából talán ezt tekinthetjük a legfontosabb alapelvnek, hiszen ennek érvényesítése alapvető mértékben befolyásolja a többi alapelv működését.

Írásom legfontosabb üzenete ezen alapelv érvényesítésének elméleti, módszertani és gyakorlati követelményeire hívja fel a figyelmet.

Ennek kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy a statisztika művelése során miként értelmezzük a felhasználói igényeket?

 

Miként értelmezzük a felhasználói igényeket?

A felhasználói igényeket célszerű általános szinten és a konkrét megjelenési formájukban is minősíteni, értelmezni.

Általános szinten a legtöbb statisztikai törvény, - beleértve a hazait is, - a statisztika feladatának tekinti a társadalmi, gazdasági folyamatok és általában az emberi társadalom életfeltételeit meghatározó környezet állapotának a valósághű tükrözését. Ezzel összefüggésben - az általánosság szintjén - relevánsnak tekinthetünk minden olyan felhasználói igényt, amelyet a fenti törekvés jegyében fogalmaztak meg.

A felhasználói igények konkrét megjelenési formáját, illetve azok teljesíthetőségét a fentiekben megfogalmazott általános kereteken belül célszerű értelmezni.

Ennek kapcsán a következő kérdés az, hogy e célt milyen elméleti, módszertani és gyakorlati megfontolások alapján lehet elérni?

 

A felhasználói igényeket milyen elméleti, módszertani és gyakorlati megfontolások alapján lehet teljesíteni?

Továbbá ezzel összefüggésben miként biztosítható a mérési eredmények konzisztens értelmezése?

Mit értünk a mérési módszerek konzisztens használatán? Mindenekelőtt azt, hogy az életvilág jelenségeinek és állapotának a leképezésekor konzekvensen követjük az

-          értékrend,

-          elmélet,

-          módszertan,

-          megfigyelés,

-          eredmények értelmezése

mentén kialakuló logikai lépéssorozatot, amelynek eredményeként adott értékrenden belül - többé kevésbé - biztosítható a mérési eredmények konzisztenciája, és azok adott kereteken belüli konzisztens értelmezése.

A fentiek kapcsán hangsúlyozni kell a rendszerszemlélet konzekvens alkalmazását.

E gondolatmenet során a következő tisztázásra váró kérdés a valóság értelmezését meghatározó értékrendek számbavétele, és a belőlük levezethető elméleti megfontolások megfogalmazása.

 

Miként lehet számba venni a statisztikai mérés szempontjából releváns értékrendeket?

E kérdés tisztázása azért fontos, mert csak a meghatározott értékrendekre alapozott elméleti keretek között lehet kellően értelmezni a későbbi mérési eredményeket. Az értékrend, - a többé-kevésbé strukturált formában megjelenő értékek halmazaként - orientáló jelleggel, iránytűként szerepel a társadalmi újratermelés folyamatában.[1]

Az emberi társadalom története arról tanúskodik, hogy a mindenkori uralkodó értékrend mellett megjelennek alternatív értékrendek. Ami azt is jelenti, hogy az uralkodó társadalomkép mellett megfogalmazódnak bizonyos alternatív társadalomképek is. A társadalomképre alapozva körvonalazódnak bizonyos fejlődési modellek, amelyek működésével kapcsolatosan megjelennek a különböző felhasználói igények.

 

A kérdés az, hogy a statisztika mérés szempontjából mely fejlődési modellek információs igényét kell a relevancia követelményéből kiindulva figyelembe venni?[2]

 Relevánsnak azt az igényt tekintjük, amely a valóságban megjelenő folyamatok és jelenségek alakulásáról kíván képet kapni. A relevancia alapelvéből kiindulva hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott értékrendtől függően "többféle valóság létezik." A relevancia igényének teljesítése azonban független az uralkodó értékrendtől.

A fentiekre alapozva konszenzus kérdése, hogy mely fejlődési modelleket tekintjük a valóság megismerése szempontjából relevánsnak.

 

A konszenzus keresés jegyében a következő kérdéseket célszerű megfogalmazni.

 

  1. A fejlődési modelleket illetően elfogadható-e az, hogy bizonyos megszorításokkal kétféle fejlődési modellről célszerű beszélni: az egyik a jelenleg uralkodó, alapvetően a gazdasági növekedésre orientált, a másik a fenntartható fejlődés modellje.

      Ezen elméleti-módszertani leegyszerűsítés azon a kitételen alapul, hogy a jelenlegi modellen belül megfogalmazódtak ugyan bizonyos jóléti rezsimek (Esping-Andersen), valamint az Európai Unió "Europe 2020" c. programjában is megjelennek különböző növekedési pályák (smart, sustainable, inclusive), azonban ezek alapvetően néhány egzisztenciális érték nagyobb, vagy kisebb mértékű hangsúlyaiban térnek el egymástól.

      Az alternatívaként megjelenő fenntartható fejlődés modellje elnevezés alatt is többféle törekvés húzódik meg. Azonban a "fősodort" e tekintetben a Római Klub első jelentéseitől (1972), a Brundtland jelentésen át (1987),  a Jackson jelentésig (2010) megismert megközelítés adja, amelynek hazai adaptációját figyelhetjük meg a "Jövőkeresőben" (2010), Gyulai Iván: "Kérdések és válaszok  a fenntartható fejlődésről",  valamint a Kóródi Mária általa szerkesztett két gyűjteményes kötet, "Remény a fennmaradásra", és "Az erőszak kultúrája".

       Az EU is kidolgozta a fenntartható fejlődésre vonatkozó saját értelmezésének szellemében az erre vonatkozó indikátorokat, azonban a szakemberek véleménye szerint e megközelítés meglehetősen távol van az előbb említett "fősodor" társadalomképétől.

 

  1. Elfogadható-e, hogy a fenntarthatóságot illetően a jelenlegi modell alapvetően egyetlen értékre, a gazdasági növekedésre épít, amelynek iránytűje GDP? A fenntartható fejlődés modellje pedig a jól-létre, az emberi, a társadalmi, és a környezeti értékekre helyezi a hangsúlyt? Az eltérő társadalomkép, és az ezzel összefüggő távlatosság tekintetében az utóbbi megközelítés konfrontatív viszonyban van a jelenlegi, alapvetően csak a profit szempontokra építő modellel.

 

  1. Elfogadható-e, hogy a két modell összemérhetősége szempontjából alapvető, hogy miként értelmezzük a mérési módszerek konzisztenciáját? A rendszer szemlélet érvényesítésének érdekében, elfogadható-e a mérési módszerek konzisztens használata során az alábbi logikai lépéssorozat:

                -    értékrend,

-      elmélet,

-      módszertan,

-     megfigyelés (mérés)

-     eredmények értelmezése az adott értékrend alapján.

 

A fenti kérdésekre adott válaszoktól függően eljutunk ahhoz a - korábban csak lábjegyzetbe tett - kérdéshez, hogy ezeket a felhasználói igényeket milyen konkrét formában lehet kielégíteni?

Módszertani szempontból - a mérést, illetve az alkalmazott indikátorokat illetően - három különböző megközelítés kínálkozik a továbblépés útján:

1.      "jobbat csinálni a meglevők helyett", azaz pontosítani a jelenlegi mérést, illetve az indikátorokat,

2.      "többet csinálni a meglevők mellett", azaz egy-egy folyamat, jelenség mérésénél, - a magyarázó változók bővítése érdekében, - próbálkozni kell újabb ismérvek bevonásával, és ezekre alapozva új indikátorokat összeállítani,

3.      "a meglevőkhöz képest mást csinálni", azaz a jelenlegi uralkodó értékrend mellett más értékrendre és fejlődésképre alapozva,  új típusú méréseket és indikátorokat készíteni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelenlegi fejlődési modell mérésére alkalmazott indikátorok jelentős részét ne használhatnánk a fenntartható fejlődés alapján kialakított modell működésének a jellemzésére.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a három megközelítés nem kizárólagos, hanem egyetemleges.

A gyakorlatban mit jelenthet a háromféle megközelítés alkalmazása?

Az első két megközelítés alkalmazása szinte egyforma erejű mindkét fejlődési modell információs igényének releváns kielégítése szempontjából. A követelmény teljesítése a módszertani fejlesztés számára jelent komoly kihívást, hiszen ahol lehet, ott a jelenleginél pontosabb, illetve több indikátor képzésének az igényét fogalmazza meg.

A harmadik megközelítés viszont alapvetően a fenntartható fejlődés modelljének a statisztikai rendszerrel szemben támasztott új követelményeit jelenti. Miután ez is releváns felhasználói igény, ezért ennek kielégítésénél is ugyanazokat a preferenciákat kell érvényesíteni, mint az uralkodó fejlődési modell esetében.

Feltételezhető, hogy a kétféle fejlődési modell statisztikai információk iránti igényének kielégítésekor a szóba jöhető indikátorok köre igen nagy átfedést fog mutatni, ezért az alapvető különbség a két rendszer között nem elsősorban a használt indikátorok körében, hanem azok értelmezésében jelentkezik majd.

 

Kérdés, hogy a kétféle modell igényei szerint összeállítható információk körét praktikusan miként lehet kezelni?

Az információk, indikátorok kezelési módjára vonatkozóan már ma is jelen vannak a "kettős elszámolás" csirái, hiszen ha csak a hazai gyakorlatban megjelent "Jövőkereső" c. munkát vesszük alapul, abból is kiderül, hogy a fenntartható fejlődés modelljében gondolkodó szakemberek is zömében ugyanazokat az indikátorokat használják az általuk érzékelt valóság ábrázolására, mint az uralkodó modell leírására törekvők.

 

Kérdés, hogy milyen konzisztencia igény merül fel a két modell statisztikai kezelése során?

A kétféle modell igényeinek a kielégítése során gyakorlatilag "kétféle elszámolás" készíthető. A külön-külön készített elszámolásokkkal szemben alapvető követelményként kell megfogalmazni, hogy mindkét rendszernek önmagában kell konzisztensnek lennie.

Így többek között, ha a közgazdaságtan egyik alaptételét, az ár-érték arányt vesszük alapul, akkor ennek konzekvens mérését a piaci logika összefüggés rendszerében lehet kellően értelmezni. Az értelmezés során figyelembe kell venni azokat a peremfeltételeket is, amelyekre alapozva mérjük az ár-érték arány alakulását, és ennek keretében pedig ellenőrizni kell, hogy miként teljesültek a peremfeltételek. Csak akkor tehetünk a rendszeren belül korrekt megállapításokat, ha a peremfeltételek teljesülését is számba vesszük. E logikai lépéssorozat alapján lehet releváns válaszokat adni a Bródy András által is megfogalmazott "mennyi az ennyi?" kérdésre.

 

Kérdés, hogy a háromféle megközelítés párhuzamos alkalmazása mekkora többletmunkát jelent a statisztikai szolgálat számára, továbbá maga a szolgálat miként kaphat felhatalmazást az ily módon megfogalmazódó igények fogadására?

Ennek számbavételére a leginkább kézenfekvő megoldás az lehet, ha a KSH az OST keretében szakmai szempontból megtárgyalja az ily módon felmerülő fejlesztési igényeket, majd a szakmailag megalapozott elképzeléseket a kormány elé terjeszti elfogadás céljából.

Ilyen feltételek mellett lehetne megteremteni a különféle értékrendek békés egymás mellett éléséhez szükséges statisztikai hátteret.

 

Mi az, amit kormányzati felhatalmazás nélkül is meg lehet, sőt célszerű megtenni?

A legfontosabb lépés az lehet, hogy a fenti gondolatok jegyében megfogalmazott felhasználói igények, háttéranyagok, információk tárolása és a hozzáférése érdekében létre kellene hozni egy közös felületet, akár a KSH égisze alatt. Részben az itt összegyűlt információk, részben az ezek kezelésére hívatott szakmai testület kezdeményezése alapján, ki lehetne dolgozni azokat a megvalósításra érdemes távlatos fejlesztési elképzeléseket, amelyeket az OST elé lehetne vinni.

Végül egy további felvetés, amely az első lépések megtétele felé terelheti a gondolkodást, nevezetesen kívánatos lenne, ha a különböző területen dolgozó szakemberek szakmai reflexiók formájában tovább gondolnák az itt felvetett kérdéseket, amelyhez talán a Statisztikai Szemle adhatna megfelelő közlési fórumot.

 


[1] A társadalmi újratermelés alatt az egymást követő generációk életfeltételeinek hosszú távon való reprodukálását értjük. Az ezt szolgáló  társadalmi és gazdasági folyamatok az újratermelést különböző szinteken valósíthatják meg: szűkített, bővített, illetve szinten tartó formában.

[2] Ha ezt tisztáztuk, akkor a következő kérdés az lesz, hogy ezeket a felhasználói igényeket milyen konkrét formában lehet kielégíteni?

 


Csatolmányok
- HütllMit mérnek a nemzeti számlák.doc
- Gondolatoktársfejlméréséről.doc
- MŰHELYVITA2011nov2.doc
- GONDOLATOKTÁRSFEJLHarcsa.pdf


Vitafórum

Még nincs hozzászólás a publikációhoz...

Új hozzászólás:
Hozzászóláshoz regisztráltként be kell jelentkezni!