Barangolás a társadalomtudományi kutatás világában
2018. november 16. péntek - Ödön
Kötetlen - 2010

2010. július 15. csütörtök, 15:41
Balla Csönge

Balla Csönge

Két nem?

 

    Az első dolog, amit lényegesnek tartunk megtudni egy újszülöttről az, hogy fiú-e, vagy lány. A megkülönböztetés logikusnak és természetesnek tűnik. Mi más lehetne egy gyermek, ha nem fiú, vagy lány, úgy, ahogy a felnőttek is e két nem közt oszlanak el. Ebbe a két kategóriába mindenki egyértelműen besorolható. Pontosabban minden egészséges és normális ember. De ha nem kívánjuk elhanyagolni az amúgy sem jelentéktelen számú abnormális és különleges esetet, és megvizsgáljuk, hogy miképpen épül fel a nemek kategóriarendszere, láthatjuk, hogy a nemiség helyzete korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Dolgozatomban arra szeretnék rámutatni, hogy a férfi-nő alapkategóriák, illetve a gyermekeknek elsőként kiosztott fiú-lány címkék megkérdőjelezhetők. E megkérdőjelezés azért lehet hasznos, mert az említett alapkategóriák természetes és univerzális alkalmazása deviáns, abnormális identitású embereket hoz létre, akiknek a destigmatizálása elképzelhető lehetne - legalábbis a definíciók szintjén - az alapkategóriák átgondolásával, kiterjesztésével.

 

    Mi alapján dönthető el valakiről, hogy férfi, vagy nő? A következőkben a nemi jellegek létező tipizálásait sorolom fel; elsőként a biológiai-testi nemet járom körül, ezt követően a nemi szerepet, végül a szexuális orientációt. A sorrend nem esetleges, megegyezik az egyénnek tulajdonított nemiségek időbeli sorrendjével: míg a csecsemőhöz még csak testi nemet, a gyermekhez már nemi szerepet is kötünk, a serdülők esetében pedig nemi orientációról is beszélhetünk. A három tényező vizsgálatakor a Dr. Szilágyi Vilmos szerkesztésében megjelent E.J. Haeberle Nemiség: szervek és funkciók című kurzusához készített jegyzeteket használom (Haeberle, 2006).

 

A biológiai-testi nem (más néven: szexus)

    Mivel elsősorban a biológiai kritériumokhoz fordulunk az egyének férfi vagy női csoporthoz sorolásakor, illetve a testi besorolás az első lépése bárki nemi "karrierjének", ezért ezen kritériumokat tekintem át elsőként. A gyermekekről szokás már megszületésük előtt megállapítani, hogy melyik nemhez tartoznak: orvosi-biológiai úton. A szakorvos ezt ultrahang-, vagy magzatvíz-vizsgálattal ellenőrizheti. Előbbi esetben a gyermek külső nemi szervei, utóbbiban pedig a kromoszómái alapján dönthető el, milyen nemű a magzat. De a biológiai nemi jelleget kettőnél több kritérium határozza meg:

 

1. A kromoszomális nem

Tipikus esetben a női sejtek két X, a férfi sejtek pedig egy X és egy Y kromoszómát tartalmaznak. Ugyanakkor szabálytalanságok folytán előfordulhatnak XXY, XYY és XXX formulák is.

 

2. A gonadális nem

A gonádok - mirigyek - alapesetben a nőknél a petefészkek, a férfiaknál a herék meglétét jelentik. Ámde előfordul az is, hogy mindkét mirigy szövetei megtalálhatóak egy testben.

 

3. A hormonális nem

A nőhöz és a férfihoz a tesztoszteron és az ösztrogén különböző arányai tartoznak. Bár a tesztoszteron elsősorban férfi-hormon, az ösztrogén pedig női-, mindkettő megtalálható a másik nemben is, csak más mennyiségben. A normálistól eltérő esetekben a hormonok mennyisége eltúlzott, vagy túl kevés.

 

4. A belső nemi szervek

A belső nemi szerveket is megkülönböztetik női (petevezeték, méh, hüvely) és férfi (ondóvezeték, ondóhólyag, prosztata) jellegük szerint. Más esetekben ezek a szervek fejletlenek, vagy hiányoznak.

 

5. A külső nemi szervek

A nő esetében: csikló és szeméremajkak; a férfiéban hímvessző és herezacskó. Szintén megesik, hogy e szervek nem fejlődnek ki, vagy hiányoznak.

 

    A biológusok efféle felosztása szerint a legtöbb ember a fenti öt kritérium összecsengésével besorolható a nő-férfi pólusok valamelyikébe. De a nőiség, illetve a férfiság fokozható, hiszen az öt ismérv független egymástól. Tehát a felsoroltak mindenféle kombinációja elképzelhető (lehetséges, hogy három ismérv alapján nő, kettő alapján pedig férfi az illető). A besorolás igénye tehát minden fokozhatóság ellenére mégis csak férfi-nő irányba terjed. De vajon melyik kritérium alapján dől el valakinek a neme? Hol kezdődik a női test, és hol a férfi? És ki dönti el, hogy hová sorolandó bárki teste? Az orvos, a szülők, vagy valami/valaki más?

 

    Látható az is, hogy mind az öt kritériumon belül megfigyelhetőek abnormális, különleges, szabálytalan és eltérő esetek (a dőlt betűs kiemelésekről később). Emellett léteznek olyan besorolhatatlan egyének is, akiknél egy kritériumon belül egyidejűleg megtalálhatók a férfi és a női ismérvek, ők az interszexuálisok. Már ezek a tények is sokkal differenciáltabb képet nyújtanak a férfi-nő felosztásról. Észrevehetjük, hogy a biológia nem beszél a férfi-női kizárólagosságról, sőt megemlíti a fokozhatóságot is. De vajon miért kell fokoznunk e két nemet? Miért gondoljuk, hogy a fokozatok nem egyenrangú szintek? S ha az egyéb esetek felbukkannak (igaz, mint szabálytalanságok), a szexualitás részletezett biológiája miért csak férfival és nővel operál?

 

Nemi szerep (más néven genusz)

    A nem meghatározásakor annak testi jellege mellett lényeges az is, hogy az illető melyik nem neveltetését kapta, illetve milyen nemi szerepet vall magáénak. Az orvosi, testtel kapcsolatos döntés után ez a második és harmadik lépés a nemiség útján, a nemi szerep tehát a neveltetésből és az egyén saját identitásból adódik. Miután eldől (azért használom az eldől kifejezést, mert a fentiekben láthattuk, hogy korántsem egyértelmű a besorolás) egy újszülött nemisége, szülei, vagy nevelői ennek a nemnek a tudatában a gyermeket a nem adott szerepelvárásainak megfelelően és annak ellentmondóan is nevelhetik. Ehhez a neveltetéshez tartozik a névválasztás, ami szintén a nő-férfi kettőségen alapul, és ide sorolható az összes szerepre nevelés: játékok, öltözködés, viselkedés stb. Az hogy az egyén milyen neműnek vallja, szexuálisan miképpen identifikálja magát a későbbiekben, eltérhet mind a biológiai besorolásától, mind a neveltetésétől.

 

    Bár Szilágyi jegyzetében nem kerül említésre, én a nemi szerephez sorolnám a társadalmi nemet (gendert) is, azaz azt a nemet, amit a környezete tulajdonít és tanít az illetőnek (ebbe a környezetbe beletartoznak a szülők is, de nem ők az egyetlen hatótényezői).

 

    A genusz sok esetben szinkronban van a szexusszal, néha viszont részben ellentmond neki (transzvesztiták), vagy pedig teljesen átbillen a másik oldalra (transzszexuálisak). Újabb sajátos kombinációk jelennek meg tehát a nemiség palettáján.

 

    Egy 2008-as cikk arról számol be, hogy a szexuális szerepvállalás genetikailag kódolt: DNS-hiba okozza a transzszexualitást (Egy férfi DNS-hiba befolyásolhatja a transzszexualitást. HVG, 2008. 11. 28.). A hibát feltáró tudósok érdekes ajánlata: a DNS-módosulás mélyebb megismerése után a szülőknek tanácsot tudnak majd adni azzal kapcsolatban, hogy bizonytalan nemű gyermeküket fiúként, vagy lányként neveljék. Egy másik hír arról számol be, hogy egy amerikai orvos nemváltoztató műtéteket vállal kiskorú transzneműeken, ezzel megóvva őket a későbbi identitászavartól (Nemváltoztatás gyerekeknek. Borsa.hu, 2008. 12. 11.). A tanács és a hír rámutat arra, hogy a transzszexualitás biztos stigmához vezet. Az viszont mintha fel sem merülne, hogy a címkét a férfi-női definíció szolgálja, s hogy a szerepek korlátoltsága okozza azt, hogy nem a gyermekek hibásak, hanem túl kevés nemi szerep található társadalmunk tarsolyában.

 

A szexuális orientáció

    A testi nemen és a nemi szerepen túl létezik még egy harmadik tényező is: a szexuális orientáció, az egyén nemi vonzódása. A szexuális irányultság független a szexustól és a genusztól is (tehát egy transznemű is lehet hetero-, homo-, bi-, vagy aszexuális), de ahogy a többi tényezőnél, itt is elmondhatjuk, hogy normális esetben a testi és szerep szerinti nem megfelel az irányultságnak (azaz a férfi test és szerep nőhöz, a női test és szerep férfihoz vonzódik - ezt nevezzük heteroszexualitásnak), az emberek többsége ebbe a csoportba sorolható. Azonban ebben a vonatkozásban is találkozhatunk kivételekkel. Van, aki mindkét nemhez vonzódik (biszexualitás), van, aki leginkább a sajátjához (a biszexualitás és a homoszexualitás átmenete), és olyan is, aki kizárólag a sajátját részesíti előnyben (homoszexualitás). Ezeken kívül ismert az szexuális vonzódás hiányának esete is (aszexualitás).

 

    A szexuális orientáció is bonyolítja tehát a nemiség egyszerűnek tűnő besorolását. De itt sem hagyhatjuk figyelmen kívül a kétpólusú nemiség hatását: egy homoszexuálisról mégiscsak eldönthető, hogy férfi-e, vagy nő.

 

Utak

    Láthatjuk tehát, hogy a nem igencsak összetett fogalom, a jelenleg érvényben lévő tipizálás is differenciált, színes képet nyújt az emberek nemiségéről: nemünk nyolcféle ismérv alapján határozható meg. Ezek még egyszer: testi nem - kromoszomális nem, gonadális nem, hormonális nem, belső nemi szervek, külső nemi szervek -; nemi szerep - tanult nem / gender, szexuális identifikáció -; és szexuális orinetáció.

 

    A szexualitás e három alapösszetevője (testi nem, nemi szerep és vonzódás) fokozati különbségeket is jelöl, s mivel ezek a komponensek valószínűsíthetően függetlenek egymástól, több kombináció is elképzelhető (pl. férfi test, női szerep, nőkhöz vonzódás). Ezen túl a testi nemen, a nemi szerepen és a szexuális orientáción belül kettőnél (férfi-nő) több út is felfedezhető.



1. ábra: a nemiség útjai a testi nem, a nemi szerep és a szexuális orientáció alapján.

 

Az első ábra mutatja a nemiség jelenleg elképzelhető útjait. Látható, hogy ha elfogadjuk a fenti tipizálást, akkor sok út kirajzolódik előttünk. Szaggatottal jelöltem a normális utakat, amelyeket elviekben az emberiség legnagyobb hányada be is jár (csak elviekben, hiszen nem létezik olyan hiteles statisztika, amely az emberek nemi szerepének, illetve szexuális vonzalmainak irányát mérné). A többi (az ábrán szürke) lehetőség kizárólag a két leghangsúlyosabb (és legkitaposottabb!) szaggatott  út - a tiszta férfiasság és a nőiesség - fényében válik láthatóvá (arról nem is beszélve, hogy a női út csak mostanában kezd eltávolodni a férfiasság útjának mellékfényéből, ma már nem kizárólag a férfihoz képest értelmezhető a nő). Az interszexualitás, a transzvesztitizmus, a transz-, a bi-, a- és homoszexualitás mind-mind kivételek, abnormálisak, szabálytalanok, patologikusak, a normálistól eltérők, és kizárólag férfi-női dimenzióban láthatókként jelennek meg a nemiség diskurzusában. Mivel ebből a dimenzióból mindenképpen kilógnak, ezek az utak címkézéssel járnak. Érdekes, hogy életünk során egyre több lehetőségünk van a stigma megszerzésére: minél több irányba indulhatunk, annál nagyobb egy-egy címke megszerzésének a lehetősége (arról nem is beszélve, hogy a nem dinamikus jellemző, azaz  életkoronként változhat). De vajon, ha elvonatkoztatnánk a férfi-női binaritástól, sikerülne destigmatizálnunk az alternatív útvonalakat?

 

    Az eddigiekben végig a három komponensből álló nemiség létező tipológiájáról beszéltem. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy el kell fogadnunk a fenti tipizálást. Mindenképp megkönnyíti dolgunkat, ha az elfogadása mellett döntünk, mert a jelenkor szexualitásai e séma alapján formálódnak. De nagyon lényeges, hogy ez a séma a férfi-női felosztás nyomására alakul. És bár láttatja a kivételes útvonalakat, képtelen azokat egyenrangú formaként kezelni. Sőt, logikailag sem teljesen stimmel: milyen például az interszexuálissal szembeni nem, amelyhez vonzódhat? Illetve, aki mindkét nemi szereppel azonosul valamiféleképp, attól milyen nemi vonzalmat vár el a világ? Sőt, ha belátjuk, hogy a testi nem esetében is fokozható a nemiség, akkor miért beszélünk egyáltalán férfi és női testről? Ez a kategorizáció valószínűleg nem csak leírni próbálja, de meg is alkotja a különbségeket: a férfi-női normalitás definíciója hozza létre a devianciákat. Ezt láthattuk a nem-jellegek részletezéseikor, az előzőekben dőlten kiemelt megfogalmazások esetében, amelyek problematizálják a férfi-női pólusok valamelyikébe való besorolhatatlanságot (hiányos, más, hibás, szabálytalan, különleges, kivételes, abnormális, normálistól eltérő stb.). Ezek a devianciák a tudományban, mint testi hibák, a társadalomban pedig mint betegség, hiányosság, bűnösség, jellemhiba jelennek meg. A megvizsgált tipológia alkalmazása ahhoz vezet tehát, hogy deviálja a bináris nemiségből kilógókat, s egyúttal magasabb minőségként kezeli az abba beleférőket. Könnyen belátható, hogy egy ilyen szereposztás mellett nehezen találják a helyüket a rácímkézett nemükkel azonosulni képtelen emberek.

 

    Amennyiben a kétpólusú nemiség megkérdőjelezésén fáradozunk, nem elég hangsúlyoznunk az érvényben lévő kategorizálás mellékútjait, de mindenképp szkeptikusan kell közelednünk ehhez a tipológiához, különben saját érvelésünket aknázzuk alá (hiszen egyik mellékút sem mentes a nő-férfi pólusok utalásaitól). Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem létezik 100% férfi és 100% nő. Ugyanakkor, úgy gondolom, a fenti komponensek elkülönítése tanulmányozandó, hiszen leképezi társadalmunk nem-felfogását, s látványosan elénk tárja a nő-férfi felosztás erejét.

 

Jogi helyzet

    A nemiség jelenlegi helyzete a tudományos hozzáállás mellett a jogi szabályozásban is megragadható (bár tudjuk, ez utóbbi mindig le van maradva az aktuális igényekhez-trendekhez képest, lásd: női választójog). Annak igénye, hogy mindenkiről eldőljön születésekor az, hogy melyik nemhez tartozik, még mindig egyértelműnek tűnik. Kultúránkban a születés kötelezővé tett bejelentésekor a gyermek neme is feltüntetendő: Magyarországon az 1982. évi 17. törvényerejű rendelet az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről c. jogszabály szabályozza (32.§ (1) c, illetve 33.§ (2) pontja): a születési anyakönyvben fel kell tüntetni a gyermek nemét, amely fiú, vagy leány lehet.  Ugyanebben a rendeletben (32.§ (2) d) pontja) olvashatjuk, hogy az adatok változásakor a gyermek nemének változását anyakönyvezni kell. A nem tehát ma Magyarországon jogilag változtatható, bár csak két opció közül lehet választani, a törvény mégis számol a testi nem, a nemi szerepkör és a szexuális vonzódás össze nem hangoltságával: azzal a lehetőséggel, hogy más nemet vallunk magunkénak, mint amit születésünkkor kaptunk, amibe beleneveltek bennünket. Ugyanakkor a szabad nemválasztás még elképzelhetetlennek tűnik.

 

    A szexuális orientáció bináris merevsége is fel-felszakadozóban van, számos országban engedélyezik azonos neműek házasságát. Magyarországon jelenleg csak férj és feleség házassága törvényes, de a 2010. március 23-án alkotmányosnak ítélt 2009. évi XXIX. törvény alapján az azonos neműek is élhetnek bejegyzett élettársi kapcsolatban.

 

Nemképek

    Korunk tudományának és társadalmának szexualitás-képe nem tekinthető előzmény nélkülinek. A görögség hermafrodita istenségétől - Hermaphroditosztól_­­-, Foucault hermafrodizmusában élni képtelen Herculine Barbinján (Foucault, 1997) keresztül eljutottunk odáig, hogy egy interszexuális ember perhez folyamodhat nemének megváltoztathatása érdekében (TransVannila, 2008.). A több évszázados férfiuralom, a keresztény egyház, a munkamegosztás alakulása, az evolúciós elmélet, a pszichoanalízis, az antropológia, a feminizmus, a meleg büszkeség mozgalma és a queer-elméletek mind-mind hatással voltak erre a folyamatra. Míg a férfiuralom másként határozta meg a nőket, az egyház a házasság intézményével rögzíteni próbálta a formákat, a munkamegosztás pedig a szerepeket. Az evolúciós elmélet óta egyértelmű funkcióként tekintünk a szaporodásra és abnormálisként mindenre, ami hátráltatja azt (kivétel ez alól a szerzetesek, apácák életmódja, ahol az aszexualitás megkövetelt normaként működik): hiába próbálunk elhatárolódni az állati világtól, ebben a vonatkozásban mintha töretlenül ragaszkodnánk az emlősök mintájához. (Ezt a funkcionális megközelítést a mai nem-kategorizációnkban is tetten érhetjük: a testi hiányosságok, szabálytalanságok, és a homoszexuálisok körüli aggályok mind ehhez köthetők.) Majd Freud ellentmondásos pszichoanalízisében korához képest modern kijelentéseket olvashatunk: a nemünket tanuljuk, s eredendően mindannyian biszexuálisok vagyunk (Freud, 1999). Ezt követően az antropológia rámutat arra, hogy a nemek képe korántsem univerzális: matriarchális, matrilineáris, matrilokális berendezkedéseket és harmadik nemet talál más kultúrákban (ld.: Wikipedia: Third Gender szócikk). A feminista mozgalom a szerepek alóli felszabadulásért, a meleg büszkeség pedig a szexuális orientáció szabadságáért küzd, s hogy a biológiát is érje támadás: Laqueur a szexualitás tudományos megközelítésének történetének áttekintésével próbálja bebizonyítani, hogy az nem független az aktuális társadalmi berendezkedéstől (Laqueur, 2002).

    A queer-elmélet sokat merített Foucault írásaiból, melyekben leírja: a szexualitás a kulturális diskurzus terméke (Jagose, 2003). A queer megkérdőjelezi mindhárom fentebb tárgyalt komponenst, s egy azoktól független, nemi és szexuális határokat elmosó identitást próbál nyújtani. Az elmélet támogatói a feminista és meleg tapasztalatokra építettek: a két mozgalom egyik fő kritikája az volt, hogy bár fellázadnak a nemi kategorizáció egy-egy szegmense ellen, nem bizonytalanodnak el annak teljes körű igazságában, vagy igazságtalanságában. A feministák nagy része hisz a nőiségben, a meleg közösség többsége pedig elfogadja a homoszexuális besorolást, mint a heteroszexuálistól különbözőt, mást. A queer elméletalkotói ezzel szemben azt a szkepticizmust képviselik, amely a nemi kategorizáció alapjaiban kételkedik. Judith Butler úgy véli, a biológiai szexualitás nem elkülönítendő a társadalmi nemtől, hiszen a tudományos diskurzusok nem lehetnek függetlenek a mindenkori társadalmi helyzettől (Butler, 2007). A feministákkal ellentétben ő nem a férfi-női egyenlőséget, hanem az identitásválasztás szabadságát hangsúlyozza. A queer-elmélet tehát felismerte a bináris szexualitás-felfogás hatalmát, stigmatizáló erejét, és eljutott annak teljes elvetéséhez, egyelőre azonban nem sikerült meghonosítania szkepticizmusát sem a természettudományokban, sem a jogban, sem a hétköznapokban. Még várnunk kell arra, hogy nemünk születésünket is megelőzze, hogy egy várandós anyától ne azt kérdezzék meg először, hogy gyermeke fiú lesz-e, vagy lány.

 

 


Felhasznált irodalom


 

[1] Haeberle, E.J.: Nemiség: szervek és funkciók. Szerk.: Dr. Szilágyi Vilmos, 2006.

http://mek.niif.hu/03600/03622/html/index.htm

Utolsó megtekintés: 2009. június

 

[2] Egy férfi DNS-hiba befolyásolhatja a transzszexualitást. HVG  Online, 2008. 11. 28.

http://hvg.hu/egeszseg/20081028_dns_hiba_transzszexualitas.aspx

Utolsó megtekintés: 2009. június

 

[3] Nemváltoztatás gyerekeknek. Borsa.hu, 2008. 12. 11.

http://borsa.hu/20081211/nemvaltoztatas_gyerekeknek/nemvaltoztatas_gyerekeknek_-_gyermekgyogyasz_klinikat_nyitott_transznemu_gyerekeknek/

Utolsó megtekintés: 2009. június

 

[4] 1982. évi 17. törvényerejű rendelet az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről.

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200017.TVR&kif=anyak%F6nyvekr%F5l#xcel

Utolsó megtekintés: 2009. június

 

[5] Alkotmányos a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény - Az Alkotmánybíróság határozatot hozott. Jogi Fórum, 2010.

http://www.jogiforum.hu/hirek/22759

Utolsó megtekintés: 2010. április

 

[6] 2009. évi XXIX. törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról. Jogi Fórum, 2009.

http://www.jogiforum.hu/torvenytar/tv/2009/XXIX

Utolsó megtekintés: 2009. június

 

[7] Foucault, Michel: Herculine Barbin, más néven Alexina B. Budapest, Jószöveg Könyvek, 1997.

 

[8] TransVannila: Bahreinben nemet válthatott egy interszexuális. Pinkvanilla.hu, 2008.

http://pinkvanilla.hu/transvanilla/49-events/234-bahreinben-nemet-valthatott-egy-interszexualis.html

Utolsó megtekintés: 2009. június

 

[9] Freud, Sigmund: Újabb előadások a lélekelemzésről. Budapest, Filum Könyvkiadó, 1999.

 

[10] Wikipedia: Third Gender.

http://en.wikipedia.org/wiki/Third_gender

Utolsó megtekintés: 2009. június

 

[11] Laqueur, Thomas: A testet öltött nem. Test és nemiség a görögöktől Freudig. Budapest, Új Mandátum Kiadó, 2002.

 

[12] Jagose, Annamarie: Bevezetés a Queer-elméletbe. Budapest, Új Mandátum kiadó, 2003.

 

[13] Butler, Judith: Problémás nem: Feminizmus és az identitás felforgatása. Budapest, Balassi Kiadó, 2007.

 


 

 

 


Csatolmányok
Nincs csatolmány a publikációhoz...


Vitafórum

Még nincs hozzászólás a publikációhoz...

Új hozzászólás:
Hozzászóláshoz regisztráltként be kell jelentkezni!