Barangolás a társadalomtudományi kutatás világában
2018. február 18. vasárnap - Bernadett
Kávéház

2011. április 21. csütörtök, 18:56
Gerő Márton

Bár a civil szféra egyik közmegegyezésen alapuló jellemzőjének a politikától való - intézményes - függetlenséget tekintik, az sem kétséges, hogy a civil szervezetek és a politikai szervezetek, szereplők között sokszínű, sokrétű kapcsolat lehet.

A politika és a civilek közötti határ állandóan változik, bizonyos szereplők egyszer politikusként, másszor civilként tűnnek fel, mozgalmak kialakítják a politikai képviseletüket (lásd a polgárjogi vagy feminista mozgalmakat) és viszont, politikai szervezetek igyekeznek kapcsolatokat találni civil szereplőkhöz.

E kapcsolatok egyik gyakori típusa az, hogy egy civil mozgalomból nő ki egy olyan politikai szervezet, amely aztán a konkrét hatalomgyakorlásért, a hatalom megszerzéséért folyó versenybe is beszáll.

Elég a szakszervezeti mozgalmak és a szociáldemokrácia közötti kapcsolatokra gondolnunk, de a rendszerváltó ellenzék történetét is szokás így interpretálni. Azaz a civil társadalom szervezeteiből, civilként induló mozgalmakból születtek meg az első pártok. Ez nem csak magyar sajátosság, hanem a Közép-európai országokra általában is jellemző (Ld. pl: Lengyelországban a Szolidaritást, Csehországban a Polgári Fórumot, Szlovákiában a Nyilvánosság az Erőszak Ellent).

Magyarországon az átmenet a rendszerváltás után azzal járt, hogy a pártok fokozatosan elveszítették társadalmi bázisukat, kapcsolataikat. A korábbi civil vezetőkből, aktivistákból hivatásos politikusok lettek, a szervezeteik működését pedig egyre jobban a politikai racionalitás uralta. Ennek elsődleges szempontja a szavazatmaximálás, a hatalomban való maradás, amely érdekében a korábbi, például emberi jogi vagy nyilvánosságra vonatkozó szempontok  is -  részben  -  felülírhatóakká váltak. 

Azzal, hogy a működtetők átvándoroltak a politikába, és elkezdték elfelejteni a korábbi szempontjaikat - itt nem tudatos folyamatról van szó, hanem a napi politikai ügymenet hatásáról - a civil szférában egyfajta űr keletkezett. A civil mozgalmak, csoportok nagyrésze nem volt képes számottevő befolyást gyakorolni az ország életére. A politikai szempontok erősödését a válságkommunikáció folyamatosan megtámogatja, hiszen annak a víziója, hogy a másik fél hatalomra kerülése a demokrácia végét jelenti, rendkívüli kompromisszumokra vagy intézkedésekre is feljogosít.

Mintha ez a folyamat azonban nem csak a rendszerváltás sajátossága lenne. Nincs sok empirikus tapasztalatunk, hiszen csak a 2006-os választásokkal jelentek meg tartósan új szereplők az országos politikában. Az LMP szintén egy civil, környezetvédő, zöld mozgalom bázisán jött létre. Ez a mozgalom képes volt a politikai pártok hibáit kihasználva egy outsider köztársasági elnök megválasztását elérni, és számos országos hírű ügyet futttani.

A párt parlamentbe kerülése óta azonban kevesebb zöld ügyről hallunk - holott a logika azt sugallná, hogy ez a közéletben nagyobb teret kap  a parlamenti képviselettel - a mozgalom és a pártszervezés egyik magját adó Védegylet pedig mintha teljesen eltűnt volna 2010 áprilisa óta.

A JOBBIK története annyiban más, hogy a mozgalom mindvégig a pártnak alárendelt szerepben működött, a kezdetektől fogva politikai célok érdekében építik azt. A jelenleg is működő szatelit szervezeteit a JOBBIK már pártként hívta életre, így ezek a szatelit szervezetei inkább hasonlítanak ahhoz a kapcsolatkezelési módhoz, amelyet a magyar pártok jellemzően a társadalmi bázis, politikai tábor építésére, stabilizálására, mozgósítására használnak.

Ezek a formálisan civil vagy nonprofit szerveződések instrumentálisan kötődnek a pártokhoz, működésüket a politikai aréna célrendszere határozza meg. A FIDESZ Polgári Körei, a Civil Fórum, vagy az MSZP Amőbás kísérlete is hasonló logika alapján születtek, és jól láthatóan csupán addig léteznek, amíg a poilitikai szereplőnek szüksége van rájuk, vagy elegendő erőforrása a fenntartásukra. Így ezek nem pótolják, vagy töltik fel a civil szférát újabb tartalommal, hiszen nem képesek ellátni annak rendszerkorrekciós funkcióját és képviselni azokat az alapértékeket, amelyeket a pártpolitika logikájából - és a magyar politikai kultúrából - adódóan kisebb-nagyobb mértékben megsérthetnek a politikai szereplők. 

 
 
 
 

Csatolmányok
Nincs csatolmány a publikációhoz...


Vitafórum

Még nincs hozzászólás a publikációhoz...

Új hozzászólás:
Hozzászóláshoz regisztráltként be kell jelentkezni!