Barangolás a társadalomtudományi kutatás világában
2018. szeptember 20. csütörtök - Friderika
Vita

2011. április 18. hétfő, 16:13
Tóth Gergely

 

Létezik-e globális Nash-egyensúly?


Fő kérdésem, hogy milyen módon érhető el (ha elérhető egyáltalán), illetve milyen akadályozó tényezői vannak, hogy a társadalom egy olyan stabil állapotba kerüljön (Nash-egyensúly, stabil attraktor), ami játékelméleti szempontból maximalizálja a rendszeren belüli nyereséget és hosszútávon fenntarthatónak ígérkezik. Jelenleg főként az a nézet uralkodik, hogy fogolydilemma szituációban vagyunk a jelenlegi globális társadalmi rendszerben; és ez mind a mikro, mind a makroszintű cselekvési szituációkban érvényesnek tűnik: azaz folyamatosan veszteséget termelünk.

Természetesen kérdés, hogy mennyiben értelmezhető veszteségnek, vagy nyereségnek a jelenlegi magatartás eredménye. Egy azonban bizonyos: ha csak és kizárólag a környezeti erőforrások fogyását tekintjük (energiahordozók, ivóvíz, termőtalaj, ritka ásványi anyagok, stb.), és csak a jelenlegi társadalmi viszonyokat és trendeket tekintjük - fogyasztói társadalom, globális népességnövekedés stb. -, akkor könnyen belátható, hogy nagyon komoly társadalmi feszültségek - azaz a történelem tanulsága szerint éhínségek, háborúk, és szükségszerűen drasztikus populációcsökkenés - várhatóak. Ugyanakkor az is a történelem tanulsága, hogy evolutív módon az emberiség eddig mindig képes volt a továbblépésre. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a globalizáció ilyen szempontból sajátságos szituáció elé állítja az emberiséget, amennyiben eddig sosem tapasztalt mértékben homogenizálódott és specializálódott a kultúra, ami az evolúcióelmélet szempontjából nézve nem ígérkezik szerencsésnek. Példaként talán a Római Birodalmat és kultúrát érdemes felhozni (bár ott jellemzően nem a nyersanyagellátásból eredő problémák jelentkeztek), amely belső folyamatait tekintve talán kijelenthető, hogy túlspecializálódott, zsákutcába jutott és nem volt képes a megfelelő szintű belső változások kikényszerítésére, azaz elvesztette rugalmasságát a környezeti változások kezelése tekintetében. Ugyanakkor tudjuk, hogy a Római Birodalom bukása után, egy hosszabbnak tűnő instabil állapot után - az európai kultúrkör képes volt újra felemelkedni.

Tehát a kezdeti kérdésem kicsit másképp: elkerülhető-e az instabilitás korszaka belső "fejlődés" révén? Illetve továbblépve: nemleges válasz esetén, vannak-e olyan alapértékek, amelyek lehetővé teszik az instabilitástól eredő "veszteségek" minimalizálását?

 
 
 
 

Csatolmányok
Nincs csatolmány a publikációhoz...


Vitafórum

[2011-04-29 16:18:19] Endre Demeter:
Ugyanakkor Gergőnek volt egy másik felvetése is. tekintsünk a helyzetre úgy, mint egy két szereplős játékra az emberiség egésze és a globális környezet (Gaia) között. Az emberiség stratégiája egyértelmű, a játék minden körében a haszna maximalizálására törekszik, de vajon Gaia-nak mi a stratégiája?

[2011-04-29 16:14:20] Endre Demeter:
Elolvasva Gergő válaszait, arra jutottam, hogy az egyén szempontjából valóban csak külső kényszerekkel lehet fenntartani a Nash-egyensúlyt, "nyereség minimalizálást"(???), ez pedig valóban felvett igazságossági kérdéseket. Egy ilyen globális társadalom szükségszerűen statikus lenne, leginkább kasztszerű - legalábbis az öröklés és a normaátadás szempontjából ez passzol leginkább hozzá. Szükségszerűen muszáj lenne az utódok számának korlátozása, hogy a viszonyok (és a szükségletek) ne változzanak generációk között.

Igazából el tudok képzelni egy ilyen globális társadalmat, de nem igen szimpatikus. Nem csak a társadalomkép miatt, hanem azért sem, mert az egyensúlyi állapot fenntartása érdekében létrehozott intézmények rugalmatlanná tennék az emberiséget a váratlan eseményekkel szemben. (járványok, globális katasztrófák, innovációk)

Ezért én maradnék az eddig folytatott válság-fellendülés modellnél, ami nyilván nem áldozatoktól mentes, különösen nem az atomfegyverek kora óta.

[2011-04-20 15:39:23] Tóth Gergő:
Vitafóromhoz nem tudok megjegyzést fűzni:
"a nyereség minimalizálás." - altruizmusra gondolsz?
Csak materiális értelemben nézve, szerintem ezt csak külső kényszerek képesek kialakítani... Az ember egy fokon túl - jövőre vonatkoztatva főként - nagyon nehezen képes a belátásra. Viszont, ha kényszer nem lesz legitim szerintem...

[2011-04-20 12:54:21] Előd Zoltán:
Én is hasonlóképpen érzem. Magunk alatt fűrészeljük a fát, és már nem sok van hátra egy nagyobb törésig, amely szerintem még a mi életünkben, de a gyerekeink életében biztosan bekövetkezik. Olyan rendszerként működik a társadalom (globális), amely nem képes a természeti környezettel harmóniában együttműködni. Játékelméleti fogalommal, nem kooperál a környezetével, hanem maximális belső nyeresége elérésére használja. Ebben a játszmában a rendszer alapszükségleteken túli nyeresége, a környezet veszteségét jelenti. Azonban hosszú távon környezet összeomlása, a rendszer összeomlását vonja maga után. Az a feltevésem, hogy a társadalom alrendszerei, az egyénektől a szervezeteken át a társadalmakig, hasonló helyzetben vannak. Vagyis a rendszeren belüli rendszer-környezet viszonyokra is érvényes a nyereség maximálás logikája, amelynek célja az identitás kialakítás és fenntartás. Azt hiszem, csak egy ellenkező előjelű törekvés mutathat a belső fejlődés irányába: a nyereség minimalizálás.


Új hozzászólás:
Hozzászóláshoz regisztráltként be kell jelentkezni!